Definíciók
A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottak népességhez viszonyított aránya. Foglalkoztatott, aki a kérdezés hetét megelőző héten (az ún. vonatkozási héten) legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. Romának tekintjük azokat, akik a Munkaerő-felmérésben roma nemzetiségűnek vallották magukat. Az elemzés során a magukat romának vallók csoportját hasonlítjuk össze a magukat nem romának vallók csoportjával.
Relevancia
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia célként jelöli meg a társadalmi kohézió növelését, valamint a leszakadó csoportok integrációját. A romák foglalkoztatásban való részvétele – a magyar társadalom többi tagjának részvételi arányával összehasonlítva – jól mutatja az ország legnépesebb nemzetiségi csoportjára jellemző integráció mértékét.
Elemzés
2015 és 2024 között a romák munkaerőpiaci helyzete a nem roma népességével párhuzamosan alakult: 2015 óta alapvetően egyenletes növekedés volt tapasztalható, amely a járvány hatására megtört. A romák munkanélküliségi rátája a 2015. évi 28%-ról 2019-re 17%-ra csökkent, az utóbbi években azonban kissé magasabb értékeket mutatott, 2024-ben 21% volt.
Hosszú távon a foglalkoztatás növekedése és a munkanélküliség csökkenése azt eredményezte, hogy 2015 és 2024 között a foglalkoztatott nélküli háztartásban élő 18–59 évesek aránya a romák esetében – kisebb ingadozások mellett – több mint 10 százalékponttal csökkent és 2024-ben 17% volt, míg a nem romák esetében ez az érték 5% alatt maradt.
A magukat romának vallók körében a női–férfi foglalkoztatási rés lényegesen nagyobb, mint a többségi társadalomban, ebben szerepet játszik a roma családokra jellemző, átlagosnál magasabb gyermekszám is. 2024-ben a 15–64 éves roma férfiak 58,4%-a volt foglalkoztatott, a nőknek viszont csak 40,7%-a.
A munkaerőpiaci helyzetet alapvetően meghatározó iskolai végzettség tekintetében jelentős lemaradás jellemzi a roma népességet. A 15–74 évesek háromnegyede legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett, és alig haladta meg a 20%-ot azoknak az aránya, akik középfokú végzettséggel bírtak. A 18–24 éves roma fiatalok több mint 59%-a korai iskolaelhagyónak számított 2024-ben, akik az általános iskola elvégzése után semmilyen oktatásban, képzésben nem vettek részt, amely magasabb végzettség vagy további tudás megszerzésére irányulna. Ez egyben magyarázatot nyújt arra, hogy a se nem tanulók, se nem dolgozók aránya (NEET-ráta) a roma fiatalok körében több mint négyszerese a nem romákra jellemző értéknek (36%).
A romák és a nem romák között jelentős és alig mérséklődő különbség, hogy az előbbieknél magas a kisebb foglalkoztatási biztonságot (és alacsonyabb keresetet) nyújtó foglalkoztatási formák aránya. A közfoglalkoztatás szerepe még mindig meghatározó a romák munkához juttatásában: 2024-ben a roma foglalkoztatottak 16%-a dolgozott közfoglalkoztatottként, a nem romáknak viszont csupán 1%-a. Ettől elválaszthatatlan tényező, hogy 2024-ben minden harmadik roma foglalkoztatott határozott idejű szerződéssel dolgozott, miközben a nem romák esetében ez az alkalmazási forma a 4%-ot sem érte el. Az alacsony iskolai végzettségűek túlsúlyából következően a roma foglalkoztatottak fele egyszerű, képzettséget nem igénylő munkát végzett.
A magukat romának vallók jelentős része az ország kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetű térségeiben, és/vagy rossz közlekedési kapcsolat jellemezte községekben él, ahol nemcsak a helyben elérhető munkalehetőségek száma alacsony, hanem ingázási távolságon belül sincs érdemi munkahelykínálat. 2024-ben a roma lakosság közel kétharmada Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön élt, míg a legkevesebben a dunántúli régiókban és Pest vármegyében laktak.