Definíciók
Az Eurostat meghatározása szerint a túlzsúfoltsági ráta: a túlzsúfolt háztartásban élők a lakosság százalékában. Túlzsúfolt háztartásban élőnek kell tekinteni egy személyt, ha a háztartás nem rendelkezik a minimális számú szobával. A minimális szobaszám meghatározása: egy szoba a háztartás számára; egy szoba páronként a háztartásban; egy szoba minden 18. életévét betöltött személy számára; egy szoba páronként a 12–17 év közötti, azonos nemű egyedülálló személyek számára; egy szoba minden 12–17 év közötti, az előző kategóriába nem tartozó személy számára; páronként egy szoba a 12 éven aluli gyermekeknek. A túlzsúfoltsági mutató hazai számításában a KSH 2018-ban tért át az Európai Unió által meghatározott módszertanra. Ennek megfelelően 2018 óta lakóhelyiségnek számítanak a konyhák is, amennyiben területük meghaladja a 4 négyzetmétert és étkezésre is használják. Így váltak összehasonlíthatóvá a magyar adatok a többi uniós országéval.
Relevancia
A lakhatási körülmények alakulása, ezen belül a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikának. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának IV-34. cikke szerint „a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2000-es nizzai ülésén megállapodás született – többek között a lakhatással kapcsolatban – az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről.
Elemzés
A magyar lakhatási helyzet hosszú távon jelentős javulást mutat: a túlzsúfolt lakásban élők aránya folyamatosan csökken. A magyar és az uniós adatok 2018-től kezdődően összehasonlíthatóak. 2024-ben a népesség 14,6%-a élt túlzsúfolt lakásban, amely arány kismértékben marad el az uniós átlagtól. A túlzsúfolt lakásban élők aránya 2010 és 2024 között minden korcsoportban csökkent, és az életkor előrehaladtával javulnak a lakáskörülmények. A mutató nagysága összefügg a háztartás méretével: a 65 éves és idősebbek leggyakrabban egyedül vagy párban élnek, míg a fiatalabb korosztályokhoz tartozó tagokból álló gyermekes családok esetében az átlagos taglétszám magasabb. Utóbbi családtípus esetében a háztartás létszámának növekedését a szobaszám nem mindig követi, így a lakóterület egy főre jutó nagysága csökken.
Nemzetközi kitekintés
A túlzsúfolt lakásban élők arányát tekintve Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el az EU-s összehasonlításban. A mediterrán és kelet-európai országokban a túlzsúfolt lakások aránya rendszerint magasabb, míg Észak- és Nyugat-Európában alacsonyabb. 2024-ben hazánk adata (14,6%) kedvezőbb volt az uniós átlagnál (16,9%). Ugyanakkor Romániában (40,7%) és Lettországban (39,3%) a legszűkösebbek a lakások, míg Cipruson (2,4%), Máltán (4,4%) és Hollandiában (4,6%) a legkisebb mértékű a túlzsúfoltság.