Definíciók
- szeptember 1-jétől a gyermekvédelmi törvény szabályozza a hátrányos helyzetű (HH-s) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH-s) gyermek (illetve fiatal felnőtt) fogalmát, tekintettel a köznevelés területénél általánosabb, gyermekvédelmi szempontú jelentőségére. Halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (RGYK) jogosult gyermek, nagykorúvá vált gyermek vagy fiatal felnőtt, aki esetében az alábbi körülmények közül legalább kettő fennáll: a szülő(k) vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, alacsony foglalkoztatottságú, vagy a gyermek elégtelen lakókörnyezetben, illetve lakáskörülmények között él. Emellett HHH-s minősítést kapnak a családjukból kiemelt, szakellátást nyújtó intézményekben elhelyezett, nevelésbe vett gyermekek, valamint az utógondozói ellátásban részesülő, tanulói, hallgatói jogviszonyban álló fiatal felnőttek is.
Relevancia
A társadalmi felzárkózás olyan viszonyok kialakítását kívánja meg, amelyek hosszú távon mindenki számára biztosítják a társadalmi-gazdasági részvétel alapfeltételeit. A gyermekkori hátrányok feltárása és mielőbbi leküzdése kulcsfontosságú a későbbi boldogulás szempontjából. A nehéz sorsú gyermek hátrányainak kompenzálására, esélyeinek növelésére, minél sikeresebb társadalmi integrációjának elősegítésére a gyermekjólét és a gyermekvédelem komplex rendszere többféle beavatkozási lehetőséget kínál.
Elemzés
A halmozottan hátrányos helyzet (HHH) jegyző általi megállapításának 2013-as bevezetése óta jelentős átrendeződés figyelhető meg a HHH-s gyermekek és fiatal felnőttek számában. Míg az első teljes évben, 2014-ben 151,2 ezer gyermek és fiatal felnőtt rendelkezett ezzel a minősítéssel, 2024-re ez a szám drasztikusan, közel felére, 77,8 ezer főre csökkent. A halmozottan hátrányos helyzetű minősítéssel rendelkező személyek számának alakulása soha nem volt független a másik hasonló, szintén jegyző általi besorolású kategóriába tartozó hátrányos helyzetűekétől. 2017-ig a két csoport összesített létszáma stagnált, inkább csak kategóriák közötti átsorolás történt, azóta viszont mindkét csoport létszáma folyamatosan csökken.
A HHH kategóriát döntően kiskorúak alkotják, a 18 évesek és idősebbek aránya a vizsgált időszakban sosem haladta meg a 6%-ot. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számának csökkenésével párhuzamosan a kiskorú lakossághoz mért számuk is egyre kisebb lett. 2014-ben 82,7 HHH-s gyermek jutott 1000, 18 évesnél fiatalabb gyermekre, 2024-ben már 44,8 főre csökkent a számuk. A HHH-s minősítések hátterében álló okok súlypontja látványosan eltolódott az elmúlt évtizedben. 2014-ben még a szülő alacsony iskolai végzettsége és alacsony foglalkoztatottsága volt a legmeghatározóbb tényező (61%). 2019-re fordulópont következett be: a foglalkoztatottsági mutatók javulásával párhuzamosan az elégtelen lakókörnyezet és lakáskörülmények váltak a vezető okká. 2024-ben már a minősítések több mint felét (52%) a rossz lakáskörülmények indokolták, míg a szülő alacsony iskolai végzettségének és alacsony foglalkoztatottságának párosa már csak a minősítések 35%-ára adott magyarázatot.
Az országos javuló tendencia ellenére a területi különbségek továbbra is rendkívül jelentősek. Borsod-Abaúj-Zemplén (174,7 fő) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (151,2 fő) vármegyében az országos átlag három és félszerese körül alakult azon gyermekek száma ezer azonos korú lakosra vetítve, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettségük, foglalkoztatottságuk vagy elégtelen lakókörnyezetük miatt nem tudtak megfelelő életminőséget biztosítani számukra, vagy éppen szakellátásban, utógondozásban való ellátásuk miatt tartoztak a HHH-s kategóriába. Emellett Észak-Magyarország és Észak-Alföld többi vármegyéjében, valamint Tolna és Baranya vármegye kivételével a dél-dunántúli régióban haladta meg az arány az országos átlagot. A mutató szempontjából a legkedvezőbb helyzetben a főváros (2,9 fő), Vas (3,5 fő) és Győr-Moson-Sopron (3,9 fő) vármegye fiataljai voltak.
Nemzetközi kitekintés
A halmozottan hátrányos helyzetűvé nyilvánítás hazánkban alkalmazott ismérvei a gyermekszegénységgel foglalkozó európai összehasonlításokban is visszaköszönnek. A nemzetközi szakirodalom és az Eurostat leggyakrabban a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek számáról közöl adatokat. Az Eurostat összesítése alapján az Európai Unióban 2024-ben átlagosan 24,2%-ot ért el a szegénységi és kirekesztődési kockázatnak kitett gyermekek aránya. Ez az érték Bulgáriában (35,1%) volt a legmagasabb, Szlovéniában (11,8%) pedig a legalacsonyabb.