A városok és egyéb emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóképessé és fenntarthatóvá tétele
Definíciók
A lakhatási költségek túlterheltségi rátája az olyan háztartásban élő népesség százalékos aránya, ahol az összes lakhatási költség (a lakhatási támogatások nélkül) meghaladja a rendelkezésre álló jövedelem (a lakhatási támogatások nélkül) 40%-át.
Relevancia
A lakhatási körülmények alakulása, ezen belül a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikának. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának IV-34. cikke szerint „a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2000-es nizzai ülésén megállapodás született – többek között a lakhatással kapcsolatban – az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről.
Elemzés
Magyarországon a lakhatási költségek túlterheltségi rátája összességében csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor jelentős ingadozások figyelhetők meg. A mérséklődés elsősorban a rezsicsökkentés, a lakhatási támogatások, valamint a háztartások jövedelmi helyzetének javulásával hozható összefüggésbe. 2018-ig Magyarországon a lakhatási költségek túlterheltsége általában az EU átlaga fölött volt, míg a következő néhány évben az arány érzékelhetően az uniós átlag alá került, az utóbbi években viszont újra az EU átlagához közelített, 2024-ben meg is haladta azt. A hosszú távú értékek a mérsékelt terheltséget és a háztartások költségvetési helyzetének javulását tükrözik, azonban a mutató jelentősebb ingadozásai arra utalnak, hogy a lakhatási költségek érzékenyen reagálnak a gazdasági és piaci változásokra. A lakhatási költségek túlterheltsége kisebb ingadozások mellett a 2010-es évek végéig alapvetően minden korcsoportban csökkenő tendenciát követett. 2021-ben volt a legkedvezőbb a helyzet, majd az azt követő energiaválság hatására a költségek jelentősen megnövekedtek. Ennek ellenére hosszú távon a gyermekek, a munkaképes korúak és az idősek helyzete egyaránt javult e mutató tekintetében az elmúlt közel másfél évtizedben. Az éves ingadozások arra utalnak, hogy a lakhatási költségek érzékenyen reagálnak a gazdasági és piaci változásokra. 2024-ben minden korcsoport helyzetében kismértékű romlás következett be.
Nemzetközi kitekintés
Az adatok alapján a lakhatási költségek túlterheltsége az EU országaiban jelentősen eltér. Magyarország a 22. helyen szerepelt a tagállamok rangsorában, az EU-s átlagnál kissé magasabb terheltséggel. Nyugat- és Dél-Európa egyes országaiban pedig szélsőségesen magas vagy alacsony értékek is előfordultak. A 2024-as adatfelvételi évben az EU lakosságának 8,2%-a élt olyan háztartásban, ahol a lakhatási költségek meghaladták a nettó jövedelem 40%-át. A ráta Görögországban (28,9%) és Dániában (14,6%) volt a legmagasabb, míg Cipruson (2,4%), és Horvátországban (3,7%) a legalacsonyabb.