Definíciók
Az Európai Unió 2030-as stratégiájának kidolgozása során a szegénység számítása revízión esett át: a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát egységesen mérő uniós harmonizált mutató egyes részindikátorainak számítása módosult. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik az alábbi három dimenzió közül legalább egyben érintettek:
• relatív jövedelmi szegénységi arány (olyan háztartásban élők aránya, ahol a nettó jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60%-át);
• súlyos anyagi és szociális depriváció (olyan személyek aránya, akik meghatározott 13 tétel közül legalább 7-ben anyagi okból hiányt szenvednek);
• nagyon alacsony munkaintenzitás (olyan háztartásban élők aránya, ahol a 18–64 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20%-át töltötték munkával).
Súlyos anyagi és szociális depriváció azon személyekre érvényes, akikre az alábbi tizenhárom problémából legalább hét jellemző:
1. váratlan kiadások fedezetének hiánya;
2. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék;
3. a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
4. kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
5. évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya;
6. anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival;
7. problémás az elhasználódott bútorok cseréje;
8. elhasználódott ruhák;
9. nem rendelkezik legalább két pár cipővel, amelyekből az egyik minden évszakban használható;
10. hetente egy kisebb összeget nem tud magára költeni;
11. nem tud rendszeresen részt venni fizetős szabadidős programokon;
12. legalább havonta egyszer nem tudja vendégül látni rokonait, barátait, vagy elmenni velük vendéglátóhelyre;
13. nem rendelkezik otthon interneteléréssel.
Relevancia
A fenntartható fejlődés fogalmától elválaszthatatlan az a követelmény, hogy a társadalom mindegyik rétege számára elérhetőek legyenek azok a javak és szolgáltatások, amelyek részét képezik egy átlagosan elfogadható életvitelnek. A fenntarthatóság megkérdőjeleződik, ha az előrejutás lehetősége csupán szelektív módon lehetséges és léteznek olyan társadalmi csoportok, amelyek nem képesek fedezni alapvető szükségleteiket. A szegénység, illetve a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem az Európa 2030 stratégiában is prioritásként szerepel. Ennek kidolgozásakor a minél pontosabb mérés elérése érdekében a súlyos anyagi depriváció korábban használt mutatóját is felülvizsgálták, a vizsgált tételeket 9-ről 13-ra bővítették. Azon személyekre vonatkozik a súlyos anyagi és szociális depriváció, akikre a 13 tételből legalább 7 jellemző. Az indikátor a szegénység elleni küzdelem egyik legfontosabb mérőszáma.
Elemzés
A mutatót 2015 óta méri az Európai Unió. Magyarországon javuló tendenciát mutat a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya, aminek következtében fokozatosan közelítjük az EU-átlagot. 2025-ben a hazai lakosság 8,5%-át érintette a súlyos anyagi és szociális depriváció. Korcsoportok szerint: hazánkban legkevésbé a 18 és 65 év közöttiek csoportját veszélyezteti, míg a legkedvezőtlenebb helyzetben 0-17 évesek vannak, körükben a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 10,6%-ot tett ki 2025-ben.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unióban 2025-ben a lakosság 6,3%-a élt súlyos anyagi és szociális deprivációban. A legnagyobb arányban Romániában és Bulgáriában nélkülöztek, előbbiben a népesség 16,8%-a, utóbbiban 15,0%-a volt érintett. A legkedvezőbb helyzetben Szlovénia volt, ott a lakosság mindössze 1,9%-a tartozott a súlyosan depriváltak közé.