Definíciók

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II. 7.) kormányrendelet értelmében a nitrátszennyezésnek minősül a mezőgazdasági eredetű nitrogénvegyületek vizekbe, illetve azok környezetébe jutása. Ez a folyamat veszélyezteti az emberi egészséget, az élővilágot és a vizek rendeltetésszerű használatát, valamint rontja a vizek esztétikai értékét. A nitrátszennyezéssel szemben érzékenynek minősülhet a felszíni vagy a felszín alatti víz is. A felszín alatti víz nitrátszennyezettségi mutatója az 50 mg NO₃/l-t meghaladó éves átlagértéket mutató állomások összes állomásra vetített százalékos arányát mutatja víztípusonként.

Relevancia

A természetben előforduló nitrogén az élőlények számára alapvető tápanyag, amely szükséges a növények fejlődéséhez is. Túl magas koncentrációban azonban káros hatással van a természetre és az emberre egyaránt. A mezőgazdasági növénytermesztés során a növekedés elősegítésére nitráttartalmú szerves és műtrágyákat juttatnak a termőföldekre. A túlzott trágyázásból visszamaradó nitrogén azonban a felszín alatti vizekbe jutva azok fő szennyezője lesz. Az Európai Unió a Nitrát-Irányelvben célként tűzte ki a vizek nitrogénszennyezésének csökkentését, és ehhez gyakorlati megoldási javaslatokat fogalmazott meg.

Elemzés

A hazai felszín alatti vizek nitrátszennyezettségének vizsgálata és monitoringja mintegy 1600 mérőállomás adatain alapul. Általánosságban elmondható, hogy a mérési pontok több mint 90%-án rendszeresen határérték alatti szinteket rögzítenek, az 50 mg/l-es éves átlagot meghaladó mintavételi helyek aránya évről évre stabilan 7–8%. A felszín alatti vizek nitrátmonitoringjára szolgáló kutakat a vizsgált víztípus alapján osztályozzuk. Az alábbi 6 kategóriát különböztetjük meg:

• nyílt tükrű, sekély, felszín alatti víz (0–5 m) a forrásokat is beleértve,

• nyílt tükrű, felszín alatti víz (5–15 m),

• nyílt tükrű, felszín alatti víz (15–30 m),

• nyílt tükrű, mély, felszín alatti víz (>30 m),

• fedett, zárt tükrű, felszín alatti víz (védett rétegvíz),

• karsztvíz (a karsztforrásokat is beleértve).

Összességében a felszín alatti vizek állapotában nem mutatkozik szignifikáns változás. A nitrátszennyezés legjelentősebb mértékben a nyílt víztükrű felszín alatti vizeket érinti, ahol az átlagos nitrátkoncentráció értékei csak kismértékben változtak, míg a karszt-és rétegvizek állapota továbbra is stabil maradt. A lehetséges okok között szerepelnek a múltbeli szennyezések, a felszín alatti vizekre jellemző, igen lassú helyreállási képesség, az éghajlatváltozás tápanyagmérleg-módosító negatív hatása, a talajok degradálódása, valamint csekély mértékben a mezőgazdaság jelenlegi tevékenysége.

Nemzetközi kitekintés

A tagállami nitrátjelentések alapján az Európai Unióban a 2012–2015 közötti adatszolgáltatási időszakban a mérőállomások 13,2, majd 2016 és 2019 között 13,25%-án haladta meg az éves átlagos nitrátkoncentráció a kritikus, 50 mg/liter határértéket. Az utolsó jelentési periódusban az unió számos tagállamában mértek a felszín alatti vizekben az 50 mg NO₃/l küszöbértéket meghaladó koncentrációt. Belgium, Ciprus, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália és Spanyolország felszín alatti vizeinek több mint 15%-a meghaladta ezt a szintet. Ezzel szemben Finnország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország és Svédország felszín alatti vizeinek több mint 80%-a 25 mg/l alatti kategóriába került a mérések során. A tagországok jelentései alapján elmondható, hogy a Nitrát Irányelv végrehajtása az elmúlt 30 évben csökkentette a mezőgazdaságból származó tápanyagveszteséget az EU-ban.