Tartós, befogadó és fenntartható gazdasági növekedés, teljes és termelékeny foglalkoztatás és méltányos munka elősegítése mindenki számára
Definíciók
Távmunkában dolgozónak tekintjük azt a foglalkoztatottat, aki munkáját rendszeresen vagy alkalmanként a munkahelyétől eltérő helyen (2023-tól otthon), informatikai és telekommunikációs eszközök igénybevételével végzi. Az ún. home office-ban dolgozók is ide tartoznak. Felhívjuk figyelmét, hogy a KSH távmunkavégzésre vonatkozó definíciója nem egyezik a jelenlegi törvényi szabályozásban használt definícióval.
Relevancia
A távmunka a koronavírus-járvány hatására vált elterjedtté Magyarországon. A részmunkaidővel és az önfoglalkoztatással együtt ez is egy fajtája az atipikus foglalkoztatási formáknak. Amennyiben ezek a foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését, ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését. A foglalkoztatottság növelése a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik fontos alapköve.
Elemzés
A távmunkában való munkavégzés legnagyobb mértékben az információ és kommunikáció, a szakmai és tudományos, valamint a pénzügyi szolgáltatás területén valósult meg.
2020 előtt a távmunkában dolgozók aránya 2-4% között mozgott, de a koronavírus-járvány hatására a munkáltatók jelentős része lehetővé tette az otthoni munkavégzést azon munkakörök esetén, ahol a feladatellátás ebben a formában is biztosítható volt. Ennek következtében 2020-ban a távmunkában dolgozók aránya 8,4%-ra emelkedett. 2022-ben, a korlátozások megszűnését követően az arányszám kis mértékben, 7,3%-ra csökkent, de továbbra is a járvány előtti szint felett maradt. 2025-ben a foglalkoztatottak 8,4%-a dolgozott távmunkában, a nők 8,3%-a, a férfiak 8,4%-a, így a nemek közötti különbség 0,1 százalékpontra mérséklődött.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unió nem közöl kifejezetten a távmunkára vonatkozó adatokat, hanem az összes otthoni munkavégzési formát együttesen publikálja. Ide tartoznak azok is, akiknek a munkája nem feltételez számítógép-használatot (pl. varrási tevékenységet végzők). A rendszeresen vagy alkalmanként otthonról dolgozók aránya jelentősen nőtt az EU egészében is 2019-hez, az utolsó járvány előtti évhez képest: 15%-ról 2020-ban 21%-re, majd 2021-ben 24%-ra emelkedett. Ahogy Magyarországon, úgy uniós szinten is visszaesés történt 2022-ben és 2023-ban, 2024-ben azonban a mutató értéke megközelítette a 23%-ot, majd 2025-ben kicsivel meg is haladta azt (23,1%).
2021 óta Hollandiában és Svédországban a legmagasabb a home office-ban dolgozók aránya az EU országaiban. 2025-ben ez az arány Hollandiában 52, Svédországban 45% volt. A legalacsonyabb értéket Romániában (3,6%) és Bulgáriában (4,1%) mérték. Magyarország az uniós tagországok között az 5. legalacsonyabb aránnyal (9,9%) rendelkezik.