Tartós, befogadó és fenntartható gazdasági növekedés, teljes és termelékeny foglalkoztatás és méltányos munka elősegítése mindenki számára
Definíciók
A teljes termékenységi arányszám kifejezi, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét jelzi, amelyet az adott évi női korspecifikus termékenységi arányszámok összegzésével számítunk ki.
Relevancia
Egy ország népességszáma akkor fenntartható, ha a teljes termékenységi arányszáma eléri a 2,1-et. Ezt nevezzük reprodukciós szintnek. Amennyiben a termékenység tartósan a reprodukciós szint alá kerül, az össznépesség csökken és öregszik. A reprodukciós szinthez közeli tartós termékenység kiegyensúlyozott korösszetételű népességet eredményez, ami nélkülözhetetlen feltétele a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer hosszú távú fenntarthatóságának. A magas termékenység túlnépesedéshez is vezethet, amely olyan nehézségekkel jár együtt, mint például az élhető környezet és az erőforrások megterhelése. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia középtávon kívánatosnak és elérhetőnek tartja a születésszám növelését, a halandóság csökkentését, ezek eredményeképpen a népességfogyás lelassítását, hosszú távon pedig a népességszám stabilizálását.
Elemzés
A 2000-es években a hazai termékenység erőteljesen alacsony szinten ingadozott. 2011-ben elérte az addigi mélypontot (1,23), majd 2012 és 2016 között 1,51-re nőtt. A 2017 és 2019 közötti stagnálás után a termékenység szintje ismét emelkedett, 2021-ben elérte a vizsgált időszak legmagasabb értékét, az 1,61-et. Ezt követően 2022-től folyamatosan csökkent, 2025-ben 1,31 volt. A termékenység alacsony szintje a későbbre halasztott szülésekkel és a kevesebb gyermek vállalásával magyarázható. A későbbi gyermekvállalás nem feltétlenül jár együtt a nők befejezett termékenységének csökkenésével, mivel életük során pótolhatják elhalasztott szüléseiket. Ezzel együtt megnő az esélye annak, hogy akaratuk ellenére az eredetileg tervezettnél kevesebb gyermeket vállalnak. A társadalomban kialakult termékenységi minta a felnövő fiatal generációk gyermekvállalási magatartására is hatással van. 2024-ben Észak-Magyarország mutatója volt a legkiemelkedőbb (1,64), Budapesté továbbra is a legalacsonyabb (1,04). Az ország területi egységei közötti különbségek nem változtak számottevően az elmúlt évtizedben. Az egyszerű reprodukciós szinthez képest a legalacsonyabb termékenységű régió 50, a legmagasabb 22%-kal maradt el.
Nemzetközi kitekintés
Az EU országaiban a 2009 és 2016 közötti ingadozó időszakot 2017-től csökkenés követte, amelyet 2021-ben emelkedés tört meg. 2022-től újabb, jelentős visszaesés történt, 2024-ben 1,34 volt a mutató értéke, a termékenységi szint pedig 36%-kal maradt el a reprodukciós szinttől. 2024-ben Máltán (1,01) és Spanyolországban (1,1) volt a legalacsonyabb a gyermekvállalási kedv. Magyarország a tagállamok rangsorában a 11. helyet foglalta el, az uniós átlaghoz hasonló értékkel. A legmagasabb gyermekvállalási kedv Bulgáriát (1,72) és Franciaországot (1,61) jellemezte. Az egyes országok közötti különbségeket egyebek mellett a munkaerőpiaci sajátosságok, az eltérő szociális ellátórendszerek és a kulturális tényezők is befolyásolják.