Definíciók

Nagyivónak nevezzük azokat a nőket, akik a kérdezést megelőző héten összesen több mint 7, illetve azokat a férfiakat, akik több mint 14 egységnyi alkoholt fogyasztottak (a nők esetében az eltérő fiziológiai sajátosságok miatt kell kisebb határértékeket figyelembe venni). Egy ital/alkoholegység 1 korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 5 cl röviditalnak felel meg, azaz 1 dl sör 0,2 italnak, 1 dl bor 0,5 italnak és 1 cl rövidital 0,2 italnak számít. A szakirodalomban „binge drinkingnek” nevezett jelenség (egy alkalommal nagy mennyiségű alkohol fogyasztása) miatt nagyivónak nevezzük azokat is, akik egy-egy alkalommal 6 vagy annál több italt fogyasztanak. Mértékletes alkoholfogyasztó: legalább heti fogyasztó, de nem nagyivó. Alkoholt ritkán fogyasztó: hetinél ritkább gyakorisággal iszik.

Rohamivásról akkor beszélünk, ha egy személy egy alkalommal legalább 60 g tiszta alkoholt tartalmazó italt (például kb. 1,5 liter sört) iszik.

Az adatok forrása az Európai jövedelmi és életkörülmény felvétel (EJÉF, azaz SILC – EU Statistics on Income and Living Conditions) 2022-es egészségmodulja és az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF, illetve EHIS – European Health Interview Survey). Ez utóbbi EU-harmonizált felvételre eddig négy hullámban, 2009-ben, 2014-ben, 2019-ben és 2025-ben került sor. A 2025. évi felvétel adatai várhatóan 2026 utolsó negyedévében állnak majd rendelkezésre, a jelenlegi kiadvány még nem tartalmazza azokat.

Relevancia

A túlzott mértékű alkoholfogyasztás csaknem negyvenféle betegség kialakulásában játszhat szerepet. A nagyivás többek között jelentősen növeli a szájüreg-, a nyelőcső- és az emlőrák, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke, a májzsugorodás, a mentális és magatartásbeli zavarok, a gyomor- és bélrendszeri betegségek, az immunológiai rendellenességek, a csontrendszeri és izombetegségek, a nemzőszervek rendellenességeinek, illetve a születési rendellenességek gyakoriságát és a korai halálozások számát.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia célként fogalmazza meg az egészségkockázatos magatartásformák arányának mérséklését. Az egyének elsődleges felelőssége az egészségtudatos magatartás. A kormányzás számára viszont az egészségre káros termékekkel kapcsolatos tájékoztatás, tiltás vagy adóztatás szolgálhat eszközként a lakosság egészségi állapotának javítására, hiszen ezzel csökkenteni lehet az alkoholos italok árversenybeli előnyeit.

Elemzés

2022-ben a felnőtt magyar lakosság egytizede legalább heti rendszerességgel fogyasztott alkoholt. Ez az egészégkárosító magatartásforma sokkal inkább jellemző a férfiakra, mint a nőkre: körükben a legalább heti alkoholfogyasztók aránya 17%, míg a nők körében mindössze 4%. A férfiak 5%-a fogyaszt naponta alkoholt, a nőknél egy százalékot sem éri el a napi alkoholfogyasztók aránya. A férfiak alkoholfogyasztása az életkor növekedésével folyamatosan emelkedik (a legalább heti alkoholfogyasztók aránya a 18–34 éves korosztályban 9%, a 65 éves és idősebbek körében már 22%), a nőknél viszont a középkorú, 35–64 éves korosztályban a legmagasabb az alkoholt fogyasztók aránya (5% iszik legalább hetente). Napi alkoholfogyasztás terén a nőknél nem figyelhetők meg régiós különbségek, a férfiaknál viszont Dél-Dunántúlon átlag feletti (8%). A legalább heti alkoholfogyasztók aránya férfiaknál és nőknél is Dél-Dunántúlon (28 és 7%) és Pest megyében (29 és 6%) a legmagasabb. Iskolai végzettség és jövedelem szerint nincsenek számottevő különbségek a napi és heti alkoholfogyasztók arányában. Az önbevallásra épülő ELEF-felvétel adatai alapján 2019-ben a felnőtt magyar lakosság 5%-a a nagyivók, 20%-a a mértékletes ivók, 46% az alkoholt ritkán fogyasztók közé tartozott, míg 29%-uk absztinens volt. 2009 és 2019 között nem változott számottevően a nagyivók aránya, azonban a mértékletes fogyasztóké 34%-kal nőtt.

Nemzetközi kitekintés

Az európai lakossági egészségfelmérés szerint 2019-ben a rohamivás gyakorisága tekintetében Magyarország az unióban átlagosnak tekinthető: a legalább heti egyszer nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók hazai aránya a 15 éves és annál idősebb lakosság körében az uniós átlaggal azonos (3,7%).

Az alkoholfogyasztás hatását vizsgálva azonban ennél kedvezőtlenebb a hazai helyzet (többek között a rendszeresen elfogyasztott alkoholos italok mennyiségétől és minőségétől, illetve az ellátórendszer beavatkozási potenciáljától függően). A WHO számításai szerint az alkoholfogyasztással összefüggő hazai standard halálozási ráta 2019-ben másfélszerese volt az Európai Unió átlagának (77,3 és 51,6%). A huszonhárom európai ország közül, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre áll 2019-es adat, hazánké a hatodik legmagasabb érték.

Ugyanakkor az alkoholfogyasztással összefüggő halálozás Magyarországon a kilencvenes évek eleje óta csökkenő tendenciát mutat. A százezer lakosra jutó, WHO által közzétett hazai standard halálozási ráta 1993-ban érte el a maximumát (247,4), 2000-ben 164,7, 2010-ben 108,8, 2018-ban pedig 78,7 volt a mutató értéke.