Békés és befogadó társadalmak támogatása a fenntartható fejlődés érdekében, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára és a hatékony, elszámoltatható és mindenki számára nyitott intézmények kiépítése minden szinten
Definíciók
A mutató a 16 éves és annál idősebb lakosságon belül azoknak az arányát mutatja, akiknek nincs olyan ismerőse, rokona, akivel meg tudja beszélni személyes dolgait. Az egyén személyes kapcsolataira, társas kapcsolatrendszerére, annak megtartó erejére vonatkozik az indikátor.
Relevancia
A magány, a mindennapi események verbális feldolgozásának elmaradása, a fontosabb döntési szituációkban vagy éppen nehezebb élethelyzetekben való támogató társas közeg hiánya nem csupán az egyén személyes életminőségére van negatív hatással, hanem a társadalom egészének kohéziója is gyengülhet, amennyiben a társas kapcsolatok megtartó ereje nem funkcionál megfelelően.
Elemzés
Magyarországon a társas elszigeteltség mértéke az elmúlt évtizedben hullámzó tendenciát mutatott. Míg 2013-ban a 16 éves és annál idősebb népesség 3,4%-a nyilatkozott úgy, hogy nem tudja senkivel megbeszélni a személyes dolgait, 2015-re ez az arány 1,9%-ra csökkent, majd 2018-ban – a mélypontot elérve – a lakosság 4,1%-a mondta azt, hogy nincs kivel beszélgetnie. 2020-ban ismét javulás mutatkozott: a lakosság 2,7%-ánál mutatták ki a személyes kapcsolatok hiányát. A férfiak esetén a 65–74 éveseknél, a nőknél a 75 éves és annál idősebb korosztályoknál magas annak a kockázata, hogy nem tudják senkivel megosztani életük eseményeit. A nemek közötti különbségek tekintetében fordulópontnak tekinthető a 75 éves és annál idősebb kor, körükben ugyanis a nők nagyobb arányban mondták, hogy nincs kivel beszélgetniük, amelynek hátterében elsősorban a nők magasabb várható élettartama és az ebből adódó özvegység áll. Az összes többi korosztályban a férfiak körében volt magasabb ez az arány.
A családi állapot és a munkaerőpiaci helyzet szintén meghatározó tényező. A legstabilabb kapcsolati hálózattal a házasságban élők rendelkeznek, míg a különélők, a munkanélküliek, az egészségügyi okból munkaképtelenek, valamint a nyugdíjasok körében az elszigeteltség kockázata kiemelkedő.
Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével csökken azoknak az aránya, akik nem rendelkeznek a mindennapi élet eseményeinek feldolgozásában segítséget nyújtó személyes kapcsolattal. Míg a legfeljebb alapfokú végzettségűek 3,4%-a, addig a felsőfokú végzettségűek 1,9%-a válaszolta azt 2020-ban, hogy senkivel sem tudja megbeszélni a személyes dolgait.