Definíciók
A foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők mutatója az adott népességcsoporton belül azok arányát jelzi, akik olyan háztartásban élnek, amelynek egyetlen tagja sem foglalkoztatott (vagyis minden háztartástag vagy gazdaságilag inaktív, vagy munkanélküli). Foglalkoztatott, aki a kérdezés hetét megelőző héten (az ún. vonatkozási héten) legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. 2009-től a gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. A mutató számításánál az ILO módszertanának megfelelően nem vesszük figyelembe azokat a háztartásokat, amelyekben kizárólag 18–24 éves diákok élnek.
Relevancia
A foglalkoztatott nélküli háztartásokban élők kilátásai kedvezőtlenek, a kirekesztődés kockázata nagy. Az érintett társadalmi csoportokban magasabb a valószínűsége a hátrányok átörökítésének, a fenntarthatóság szempontjából is elkerülendő a szegénység újratermelődése.
Elemzés
A 2008. évi nemzetközi pénzügyi válság, illetve annak reálgazdasági következményeiként 2010-ben a népesség vizsgált korcsoportjainak 15,1%-a (0-17 évesek), illetve 13,3% -a (18-59 évesek) élt olyan háztartásban, amelynek egyetlen tagja sem volt foglalkoztatott, vagyis megélhetése biztosítására munkából származó jövedelem nem állt rendelkezésre. 2012-től a munkaerőpiaci folyamatok kedvező alakulása következtében permanens javulás volt tapasztalható. A kezdeti időszakban a közfoglalkoztatás játszott jelentős szerepet, később már az elsődleges munkaerőpiacon bekövetkezett változások is hozzájárultak a csökkenéshez. A kedvező tendenciát 2020-ban a koronavírus-járvány ugyan megszakította, de releváns változást sem a gyermekek, sem pedig a felnőttek körében nem idézett elő. 2021-ben, a foglalkoztatás járvány utáni fellendülésének köszönhetően ismét kedvezően alakult ez a mutató, melynek eredményeként korábban nem látott szintre csökkent a foglalkoztatott nélküli háztartásban élő felnőttek (4,8%) és gyermekek (4,7%) aránya, a tendencia 2022-ben pedig tovább folytatódott. Ezt követően 2023-ban mindkét korcsoport esetében kismértékű emelkedés rajzolódott ki, majd 2025-ben a ráta értéke a felnőttek körében 5,1%-ra emelkedett, a gyermekek esetében pedig – részben a nők foglalkoztatottságának növekedésével párhuzamosan 4,0%-ra mérséklődött.
Területi vonatkozásban jelentős eltérések figyelhetők meg. A válság munkaerőpiaci következményei Észak-Magyarország és az Észak-Alföld régiót erőteljesen érintették, a folyamat Észak-Magyarországon 2012-ben érte el a csúcspontját. Ebben az évben 29,8%-ot tett ki azoknak a 18 éven aluli gyermekeknek az aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol nem volt egyetlen foglalkoztatott sem. 2017-re ez az érték a felére csökkent, ennek ellenére a területi egyenlőtlenségek továbbra is látványosak. A jelenséget azonban nemcsak a foglalkoztatottság területi különbségei, hanem a háztartások eltérő demográfiai jellemzői is befolyásolják. A munkaerőpiaci szempontból hagyományosan jobb adottságokkal jellemezhető Budapest és Pest, valamint Nyugat- és Közép-Dunántúl régiókban az arány 5% alatti – 2025-ben a Közép-Dunántúl régióban csupán 1,7% –, miközben azokban a térségekben, ahol a munkához jutás esélye kedvezőtlenebb, és a családokban átlagosan több gyermeket nevelnek, ennek többszöröse. A legkedvezőtlenebb mutatóval rendelkező régióban, Észak-Magyarországon, a 18 éven aluliak 7,9%-a élt foglalkoztatott nélküli háztartásban 2025-ben.
Nemzetközi kitekintés
A világjárvány egyik következménye, hogy a munkahelyek elvesztése miatt 2020-ban az uniós tagországok többségében nőtt a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya. 2025-ben az EU átlaga a 18–59 évesek körében 7,9%, a 18 év alattiaknál 7,8% volt; 2020-hoz képest előbbi 1,4, utóbbi 1,3 százalékponttal csökkent. Magyarországon a 18–59 évesek körében 2,8 a 18 év alattiaknál pedig 3,8 százalékponttal volt alacsonyabb a foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya, mint az EU átlaga. A tagországok közül Finnországban élt a legtöbb felnőtt olyan háztartásban, ahol senki nem dolgozott, arányuk 13,1%; a legkevesebben pedig Csehországban éltek ilyen helyzetben , ahol ez az érték 3,0 % volt. A gyermekek esetében a mutató értéke Romániában volt a legmagasabb, 16,4%, míg Szlovéniában a gyermekes háztartások mindössze 1,7%-ában nem élt foglalkoztatott, mely 14,7 százalékponttal alacsonyabb a román értéknél.