Fő indikátor piktogramja

A szegénység valamennyi formájának felszámolása mindenhol

Rövid táv
Hosszú táv*
i
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
A hátrányos helyzetű gyermek és fiatal felnőtt száma 2017-ben volt a legmagasabb.
A legtöbb hátrányos helyzetű gyermek esetében a szülő alacsony iskolai végzettsége áll a minősítés hátterében.
2024-ben ezer kiskorúra vetítve a legtöbb hátrányos helyzetű kiskorú Szabolcs-Szatmár-Bereg (121,9 fő), a legkevesebb pedig Győr-Moson-Sopron vármegyében (4,7 fő) élt.

Definíciók

  1. szeptember 1-jétől a gyermekvédelmi törvény szabályozza a hátrányos helyzetű (HH-s) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH-s) gyermek, illetve fiatal felnőtt fogalmát, tekintettel a köznevelés területénél általánosabb, gyermekvédelmi szempontú jelentőségére. Hátrányos helyzetű (HH) az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (RGYK) jogosult gyermek, nagykorúvá vált gyermek vagy fiatal felnőtt, aki esetében az alábbi körülmények közül egy fennáll: a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, alacsony foglalkoztatottságú, vagy a gyermek, illetve a fiatal felnőtt elégtelen lakókörnyezetben, illetve lakáskörülmények között él. Az újraszabályozással a hátrányos helyzet kompenzálására a korábbinál szélesebb körben nyílt lehetőség, így a 25 évesnél fiatalabbak igényelhetik a minősítést a települési önkormányzatok jegyzőitől, miközben az elbírálás alapja továbbra is az RGYK-ra való jogosultság.

Relevancia

A társadalmi felzárkózás olyan viszonyok kialakítását kívánja meg, amelyek hosszú távon mindenki számára biztosítják a társadalmi-gazdasági részvétel alapfeltételeit. A gyermekkori hátrányok feltárása és mielőbbi leküzdése kulcsfontosságú a későbbi boldogulás szempontjából. A nehéz sorsú gyermek hátrányainak kompenzálása, esélyeinek növelése, minél sikeresebb társadalmi integrációjának elősegítése érdekében a gyermekjólét és a gyermekvédelem komplex rendszere többféle beavatkozási lehetőséget kínál.

Elemzés

A hátrányos helyzet (HH) fogalmának 2013-as bevezetése óta jelentősen változott a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatal felnőttek száma. Míg az első teljes évben, 2014-ben 78,7 ezer gyermek és fiatal felnőtt rendelkezett ilyen minősítéssel, 2017-re ez a szám közel 35%-kal, 106,2 ezer főre emelkedett. Ez a növekedés azonban nem a teljes rászorultság növekedését jelezte, hanem sokkal inkább a kategóriák közötti átsorolódást: a halmozottan hátrányos helyzetűekkel (HHH) közös összlétszám ugyanis 2014-ben érte el a maximumát.

A népességen belüli arányokat tekintve 2014-ben ezer 18 évesnél fiatalabbra 42,3 HH-s gyermek jutott, 2017-re ez a szám 58,5-re ugrott. 2018-tól kezdődően azonban javuló tendencia volt tapasztalható, a létszám és az arány is csökkenni kezdett, így 2024-re az ezer kiskorúra jutó érték 48,7 főre mérséklődött. A hátrányos helyzetűeken belül a kiskorúak aránya folyamatosan nőtt, 2024-ben már a csoport 96,9%-át ők tették ki.

Jelentősen átalakultak a minősítés okai is. Noha továbbra is a szülő(k), vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettsége a legmeghatározóbb tényező, ennek súlya drasztikusan emelkedett: míg 2014-ben a kiskorúak 65%-ánál, addig 2024 végén már 91%-uknál ez volt a HH-s besorolás alapja.

Nemzetközi kitekintés

A hátrányos helyzetűvé nyilvánítás hazánkban alkalmazott ismérvei a gyermekszegénységgel foglalkozó európai összehasonlításokban is visszaköszönnek. A nemzetközi szakirodalom és az Eurostat leggyakrabban a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek számáról közöl adatokat. Az Eurostat összesítése alapján az Európai Unióban 2024-ben átlagosan 24,2%-ot ért el a szegénységi és kirekesztődési kockázatnak kitett gyermekek aránya. Ez az érték Bulgáriában (35,1%) volt a legmagasabb, Szlovéniában pedig a legalacsonyabb (11,8%).