Megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiához való hozzáférés biztosítása mindenki számára
Definíciók
Az energiaimport-függőség százalékban kifejezett mutatója azt fejezi ki, hogy egy adott ország milyen mértékben szorul importból származó energiaforrásokra a hazai energiaigények teljesítése érdekében. Az indikátort úgy számoljuk ki, hogy a nettó import mennyiségét elosztjuk a bruttó belföldi energiafelhasználás (amelybe ebben az esetben a készletfelhalmozás is beleértendő) összegével. A nettó import az összes import és az összes export különbözete. Az energiafüggőség nettó exportőr esetében negatív előjelű is lehet, míg a 100% fölötti pozitív érték készletfelhalmozásra utal. A primer energia (elsődleges vagy alapenergia) olyan, megújuló és nem megújuló energiaforrásból származó energia, amely nem esett át semmilyen átalakításon vagy feldolgozási eljáráson. A szekunder (másodlagos) energia a primer energiából átalakított energia (pl. folyékony üzemanyagok, villamos energia). Kiadványunkban a nukleáris energiát hazai termelésűnek tekintjük, amely egyaránt magában foglalja az atomerőművi villamos energiát, valamint a közvetlen hőhasznosítást. A megújuló és a hulladékból termelt energia összetevői: biogáz, biomassza, bioüzemanyag, víz, szél, geotermikus energia, napkollektorral termelt hőenergia, fotovoltaikus villamos energia, valamint kommunális és ipari hulladék.
Relevancia
A fosszilis energiahordozók használata, az energiahordozók importja és az ebből fakadó ellátásbiztonsági kockázat energiagazdálkodásunk számára jelentős feladatokat határoz meg. Az ellátás biztonságossá tételéhez egyrészt elengedhetetlen a megújuló energiahordozók arányának – lokális adottságoknak megfelelő – növelése, másrészt az egyirányú függőség csökkentése, az importforrások diverzifikálása. Az Európai Unió klíma- és energiacsomagjának célkitűzése mellett az eseteként globális kihatással is bíró regionális konfliktusok növekvő száma is rámutat az energiaimport-függőség visszaszorításának fontosságára, és az energiahatékonyság fokozásában rejlő lehetőségekre.
Elemzés
Hazánk energiaellátásának körülbelül a felét importból fedezi, a 2024. évi adatok alapján a bruttó belföldi felhasználás 49%-a származott behozatalból. Az ezredfordulótól 2023-ig Magyarország energiaimport-függősége jellemzően az uniós átlag fölött alakult, a 2019-es rekordértéknél 13 százalékponttal haladta meg a 2010. évit. Magyarország hagyományos energiahordozó-készleteinek (szén és szénhidrogének) kitermelése a gazdasági helyzet változásának hatására visszaesett. A 2021-es jelentős gázáremelkedést megelőző évtizedekben a kitermelés újraindítása még nem volt összeegyeztethető a fenntarthatósági és klímavédelmi célokkal. A belföldi energiatermelés összetételében 2024-ben a nukleáris energia 37%-ot képviselt, aránya mintegy két évtizede viszonylag állandó. A megújuló és a hulladékból termelt energia mértéke az időszak végére 35%-ra emelkedett. Az ezen forrásokból előállított energia (hőértékben kifejezett) mennyisége az ezredfordulót követően több mint négy és félszeresére bővült. Utóbbi főként a biomassza növekvő hasznosításából ered, amely számos hőerőműben a szenet váltotta fel tüzelőanyagként. A biomassza hasznosítása azonban csak akkor járul hozzá a fenntarthatóság előmozdításához, ha a termelése is fenntartható módon történik, például kifejezetten energetikai célra nemesített növényfajták és telepített ültetvények hasznosításával, nem pedig természetes erdőterületek megújítás nélküli tarvágásával. A kőolaj és kőolajtermékek, a földgáz, valamint a szén termelése hőértékben számolva jelentősen, 23, 47, illetve 78%-kal csökkent 2000 óta. Magyarországon a lignit energetikai hasznosítása 2024-ig volt jelentős, a Mátrai Erőmű szenes blokkjainak részleges leállítása óta a széntermékek felhasználása hazánkban nem számottevő.
Nemzetközi kitekintés
2010 óta minden évben az EU-ban felhasznált energia több mint fele importból származott. 2024-ban az uniós tagállamok közül 16 országban az energiaimport-függőség mértéke meghaladta az 50%-ot. A legmagasabb függőségi aránnyal jellemezhető államok Málta (98%), Luxemburg (91%) és Ciprus (87%) voltak. A legalacsonyabb értékekkel Észtország (4,6%), Svédország (27%), valamint Lettország (29%) bírtak. Magyarország függősége 38,3 százalékponttal volt alacsonyabb az uniós átlagnál (57,2%), ezzel az ország az EU középmezőnybe tartozik.