Definíciók

Atipikusnak tekintjük a munkavégzés azon formáit, amelyek eltérnek a szokásostól. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben, határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként történő foglalkoztatás. A definíció alapján jelen elemzésünkben atipikus foglalkoztatási formaként kezeljük a részmunkaidőben dolgozókat, akik önbevallásuk szerint ilyen formában dolgoznak. Foglalkoztatottnak minősül, aki a kérdezés hetét megelőző héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. 2009-től a gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre.

Relevancia

Amennyiben az atipikus foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését, ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését. A foglalkoztatottság növelése a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik fontos alapköve.

Elemzés

A magyarországi részmunkaidős foglalkoztatás 2010 utáni alakulását két jelentős gazdasági tényező határozta meg. A 2008-as globális gazdasági válság utóhatásaként a mutató 2012-re érte el csúcspontját 7,1%-kal, mivel a vállalkozások a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították. A válság hatásainak enyhülésével az arány 2017-re 4,8%-ra mérséklődött, majd a koronavírus-járvány alatt a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részének foglalkoztatási formáját részmunkaidőssé minősítették át, így ismét 5,6%-ra emelkedett a mutató értéke. A járvány lecsengését követően a részmunkaidős foglalkoztatás mértéke ismét csökkenésnek indult, majd 2025-ben a foglalkoztatottak 5,6%-a dolgozott ebben a formában.

A nemek közötti különbségek is hangsúlyosak: a nők körében közel kétszer gyakoribb ez a forma a családi kötelezettségek és a gyermekgondozás miatt. A női részmunkaidős arány 2012-ben 9,8% volt, csúcspontját 2020-ban érte el (8,2%), 2023-ra 6,7%-ra mérséklődött, majd 2025-ben 8,0%-ra emelkedett. Mindez összefügg azzal, hogy a kisgyermekes anyák a születésszámok csökkenése és a megélhetési szempontok miatt egyre korábban és rugalmasabb formában térnek vissza a munkaerőpiacra.

Nemzetközi kitekintés

2025-ben az EU-ban közel minden ötödik munkavállaló nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végzi. A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon nagyon alacsony – 2025-ben 5,6% volt, mely a növekedés ellenére is jóval elmarad a nyugati országok részmunkaidős foglalkoztatási arányától. Ez a foglalkoztatási forma az összes tagországban inkább a nőkre jellemző. Az Európai Unióban a nők 28,9%-a, a férfiaknak pedig a 9,6%-a végzi munkáját részmunkaidőben. Az uniós országok mindegyikét tekintve a részmunkaidős foglalkoztatás Nyugat- és Észak-Európában a legjellemzőbb – arányuk Hollandiában (43,6%) volt a legmagasabb –, míg a legkevesebben Bulgáriában (2,0%) dolgoztak ilyen formában.