Definíciók

A tartósan munkanélküliek a munkanélküliek azon speciális csoportját alkotják, akik legalább 12 hónapja keresnek aktívan állást, míg a nagyon tartósan munkanélküliek legalább 24 hónapja. A mutató a tartósan, illetve a nagyon tartósan munkanélküli személyeknek a gazdaságilag aktív (a foglalkoztatott és munkanélküli) népességen belüli arányát jelzi.

Relevancia

A fenntartható fejlődés prioritásai között szerepel a társadalmi kohézió és ezzel párhuzamosan a foglalkoztatás javítása. A munkanélküliségben eltöltött idő hosszának emelkedésével romlanak az elhelyezkedés esélyei, növekszik a szegénység és kirekesztettség kockázata. Ezért célirányos programokat, személyre szabott szolgáltatásokat kell kínálni, hogy a munkanélküliek, különösen a tartósan munka nélkül lévők munkaerőpiaci (re)integrációja megvalósulhasson, és teljesülhessen a fenntartható fejlődésben megfogalmazott inkluzív társadalom célja.

Elemzés

A rendszerváltást követően, a piacgazdaságra történő áttérés időszakában tömegek váltak munkanélkülivé. Egy részük ugyan aktív álláskeresőként megjelent a munkaerőpiacon, de a kedvezőtlen gazdasági helyzet nem tette lehetővé számukra az elhelyezkedést. Sokuk esetében ez egy-két évnél is hosszabb időszakot jelentett: ők a tartósan és a nagyon tartósan munkanélküliek. A tartós munkanélküliségi ráta¹ 1996-ig nőtt (5,2%), majd 2003-ig fokozatosan 2,4%-ra mérséklődött. Ezt követően lassú növekedésnek indult, 2008-ban pedig 3,6% volt a mutató értéke. A válság újabb löketet adott ennek a kedvezőtlen jelenségnek, nemcsak a munkanélküliek száma emelkedett gyorsan, hanem jelentősen hosszabbodott az álláskereséssel töltött idő is, melynek eredményeként a tartós munkanélküliségi ráta 2010-re 5,3%-ra emelkedett. Ezután folyamatosan mérséklődött a kedvező munkaerőpiaci folyamatokkal, fokozódó munkaerő-kereslettel összefüggésben, 2019-ben az elmúlt két évtizedben mért legalacsonyabb szintre, 1,1%-ra csökkent, és 2020-ban sem változott.

A Covid19-járvány miatt bevezetett korlátozások eredményeként megnőtt a rövid ideje munkát keresők aránya, hiszen a tavaszi hónapokban munkájukat elvesztők álláskeresőkként jelentek meg a munkaerőpiacon. Ennek hatására az év folyamán csökkent a tartós munkanélküliek aránya. A csökkenő tendencia 2021-ben megfordult, hiszen akik az előző évben elveszítették munkájukat, és egy éven belül nem találtak állást, azok már tartós munkanélküliként jelentek meg. Ennek eredményeként 2021-re a tartós munkanélküliek aránya kis mértékben (1,3%-ra) emelkedett. 2021-ben a munkanélküliek 31%-a keresett állást egy éve vagy annál régebben, ami 2020-hoz képest 4,9 százalékpontos növekedést jelent.
A férfiak és a nők rátája, illetve rátaváltozása 2003-tól kezdődően közel azonos mind értékében, mind tendenciájában, 2021-ben 1,2, illetve 1,3% volt. A munkanélküliek munkakeresésre fordított átlagos ideje is növekedett, 2021-ben 8,4 hónap volt, 0,4 hónappal több, mint egy évvel korábban.

Nemzetközi kitekintés

A válság elmélyülését követően, 2008-tól a tartós munkanélküliségi ráta mind Magyarországon, mind az Európai Unióban nőtt. Míg azonban a növekvő tendencia Magyarországon 2011-től megfordult, addig az unióban 2013-ig a tartósan munkát keresők arányának további folyamatos növekedése volt tapasztalható. A 2008 és 2011 közötti időszakban a magyar érték az unió tagországainak átlagos rátájánál magasabb volt, 2012 óta azonban alacsonyabb annál. Magyarország a 2021. évi 1,3%-os értékével az uniós tagországok rangsorában a 7. helyen szerepel. 2021-ben az EU27 átlaga 2,8% volt, ugyanakkor a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoztak – a legmagasabb tartós munkanélküliségi rátát Görögországban mérték (9,2%), a legalacsonyabb pedig Csehországot jellemezte (0,8%).