Definíciók
Az Eurostat meghatározása szerint a túlzsúfoltsági ráta: a túlzsúfolt háztartásban élők a lakosság százalékában. Túlzsúfolt háztartásban élőnek kell tekinteni egy személyt, ha a háztartás nem rendelkezik a minimális számú szobával. A minimális szobaszám meghatározása: egy szoba a háztartás számára; egy szoba páronként a háztartásban; egy szoba minden 18. életévét betöltött személy számára; egy szoba páronként a 12–17 év közötti, azonos nemű egyedülálló személyek számára; egy szoba minden 12–17 év közötti, az előző kategóriába nem tartozó személy számára; páronként egy szoba a 12 éven aluli gyermekeknek.
Relevancia
A lakhatási körülmények alakulása, ezen belül a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikai menetrendnek. Az Európai Unió alapjogi chartájának IV-34. cikke szerint „a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2000-es nizzai ülésén megállapodás született az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről, amelyek közül kettő a lakhatással kapcsolatos. Az egyik „olyan szakpolitikák végrehajtása, amelyek célja, hogy mindenki számára biztosítsa a tisztességes és higiénikus lakhatást, és a helyi viszonyok figyelembevételével a rendes életvitelhez szükséges alapszolgáltatásokat (elektromos áram, víz, fűtés stb.)”. A másik pedig „olyan szakpolitikák bevezetése, amelyek célja „a társadalmi kirekesztést eredményező, válságos élethelyzetek, például az eladósodás, az iskolából való eltanácsolás és a hajléktalanná válás elkerülése”. A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a lakásban.
Elemzés
A túlzsúfoltsági mutató hazai számításában 2018-ban tértünk át az EU által meghatározott módszertanra. Ennek megfelelően 2018 óta lakóhelyiségnek tekintjük a konyhákat is, amennyiben területük meghaladja a 4 négyzetmétert és étkezésre is használják. Így váltak összehasonlíthatóvá a magyar adatok a többi uniós ország adataival. Hazánkban 2010 óta folyamatosan csökken a túlzsúfolt lakásban élők aránya. 2021-ben számottevő javulás történt: az előző évi 19,0%-hoz képest a lakosság 13,5%-a élt túlzsúfolt lakásban, ami kedvezőbb az előző években stagnáló EU-átlag értékénél. Számottevő az eltérés a mutató értékében az egyes korcsoportok között. Egyezően az uniós tendenciával, 2021-ben is a legnagyobb arányban a 18 év alattiak közül éltek túlzsúfolt lakásban (29,1%), legkisebb arányban pedig a 65 éves és annál idősebb korosztály tagjai (3,6%).
Nemzetközi kitekintés
2020-ban az EU27 lakosságának 17,5%-a élt túlzsúfolt lakásban. A ráta Romániában (45,1%), Lettországban (42,5%), és Bulgáriában (39,5%) volt a legmagasabb. Ezzel szemben Ciprus (2,5%), Írország (3,2%) és Málta (4,2%) rendelkezett a legalacsonyabb zsúfoltsági rátával.
STADAT-táblák
5.1.1.10.Túlzsúfolt lakásban élők arányaA kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.