A városok és egyéb emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóképessé és fenntarthatóvá tétele
Definíciók
A lakhatási költségek túlterheltségi rátája az olyan háztartásban élő népesség aránya, ahol az összes lakhatási költség (a lakhatási támogatások nélkül) meghaladja a rendelkezésre álló jövedelem (a lakhatási támogatások nélkül) 40%-át.
Relevancia
A lakhatási körülmények alakulása, ezen belül a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikai menetrendnek. Az Európai Unió alapjogi chartájának IV-34. cikke szerint „a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2000-es nizzai ülésén megállapodás született az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről, amelyek közül kettő a lakhatással kapcsolatos. Az egyik „olyan szakpolitikák végrehajtása, amelyek célja, hogy mindenki számára biztosítsa a tisztességes és higiénikus lakhatást és a helyi viszonyok figyelembevételével a rendes életvitelhez szükséges alapszolgáltatásokat (elektromos áram, víz, fűtés stb.)”. A másik pedig „olyan szakpolitikák bevezetése, amelyek célja „a társadalmi kirekesztést eredményező, válságos élethelyzetek, például az eladósodás, az iskolából való eltanácsolás és a hajléktalanná válás elkerülése”. A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a lakásban.
Elemzés
2010 óta jelentősen csökkentek a háztartások lakhatással kapcsolatos terhei. A lakhatási költségek túlterheltségi ráta mutatója a 2010-es 11,3-ről 2021-re 2,5%-ra csökkent, azaz a lakosság 2,5%-a lakik olyan háztartásban, ahol a lakhatási költségek meghaladták a rendelkezésre álló jövedelem 40%-át. Uniós összehasonlításban Magyarország az alacsony rátájú országok közé tartozik. 2020-hoz képest legnagyobb mértékben a 18 év alatti gyermekek vonatkozásában javult a mutató, 5,7-ről 1,8%-ra. Az aktív korosztályban is csökkenés a jellemző, ugyanis a lakhatási költség 2,8%-uk esetében haladja meg a nettó jövedelem 40%-át. Az idősebb, 65 év feletti korcsoport esetében a ráta értéke 2,3% volt. A mutató értéke ez átlagot jelentősen meghaladja az egyszemélyes (9,5%), valamint az egyszülős háztartásokban (5,3%).
Nemzetközi kitekintés
2020-ban az EU27 lakosságának 7,8%-a élt olyan háztartásban, ahol a lakhatási költségek meghaladták a nettó jövedelem 40%-át. A ráta Görögországban (33,3%), Bulgáriában (14,4%) és Dániában (14,1%) volt a legmagasabb, míg Cipruson (1,9%), Litvániában (2,7%) és Máltán (2,8%) a legalacsonyabb.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak.