Megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiához való hozzáférés biztosítása mindenki számára
Definíciók
Az energiafogyasztás üvegházhatásúgáz-intenzitása az energiafelhasználással kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG) és a bruttó belföldi energiafelhasználás hányadosa.
Relevancia
A mutató arról ad információt, hogy az energiafelhasználás eszközei és módszerei mennyire terhelik a környezetet és az emberi egészséget, ugyanakkor jellemzi a gazdaság és a társadalom szereplőinek környezettudatosságát is. Az alacsony vagy alacsonyabb karbontartalmú tüzelőanyagokra való áttérés az unió fenntartható fejlődési stratégiájának számos célkitűzését elősegíti. Az alacsonyabb karbontartalmú tüzelőanyagok és a megújuló energiák használata csökkenti az ÜHG-kibocsátást, ezáltal hozzájárul az energiafogyasztás üvegházhatásúgáz-intenzitásának mérséklődéséhez. A hatékony energiafelhasználás gyakorlati megvalósításához a biomassza, a geotermikus, a víz-, a nap- és a szélenergia, valamint a biogáz energiafelhasználáson belüli részaranyának növelése szükséges, ami hozzájárul egy fenntarthatóbb energiagazdálkodás kialakításához is. Az Európa, 2020 stratégia célkitűzése, hogy az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások részarányát a végső energiafelhasználásban 2020-ig 20%-ra kell növelni az unióban. A 2030-ra vonatkozó uniós klíma- és energia-keretrendszer szerint ennek az értéknek el kell érnie a 32%-ot. Az energiafogyasztás üvegházhatásúgáz-intenzitása nevű indikátor része az unió fenntartható fejlődési célok elnevezésű indikátorkészletének és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (SDG).
Elemzés
Az egységnyi energiafelhasználásra jutó energiafelhasználással kapcsolatos ÜHG-kibocsátás Magyarországon csökken, elsősorban a szilárd tüzelőanyagok helyett a földgáz és a megújuló energiák térnyerése miatt.
Nemzetközi kitekintés
2000-től 2020-ig az egységnyi energiafelhasználásra jutó energiafelhasználással kapcsolatos ÜHG-kibocsátás az unióban is csökkent. A V4-országok közül a magyar értéknél (–24%) a szlovák (–26) és a cseh (–29%) kedvezőbb, a lengyel (–18%) a legkedvezőtlenebb. A horvát (–13%) és az osztrák érték (–18%) az uniós átlagnál (–19%) kedvezőtlenebb. A szomszédos uniós tagországok közül a legrosszabb a szlovén és a román érték, amely mindössze 12, illetve 13%-os csökkenést mutat 2000-hez viszonyítva.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.