Definíciók

Az erőforrás-termelékenység a GDP és a hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption – DMC) hányadosa. A hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaságban közvetlenül felhasznált anyagok teljes mennyiségét foglalja magába. A definíció szerint a hazai anyagfelhasználás (DMC) a nemzetgazdaságba bekerülő összes anyag (felhasznált hazai kitermelés és import) és az exportált anyagok különbségével egyenlő. Közgazdasági értelemben a hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaság rezidenseinek anyagfelhasználását mutatja. Az export tehát nem számít bele a mutatóba, meg kell különböztetni a hazai igények szerinti fogyasztást az exportpiac igényei által támasztott kereslettől. Környezeti értelemben a mutató az anyagok nemzetgazdaságon belüli felhasználása okozta környezetterhelés mérésére szolgál, amely során az anyagokat a teljes életciklusuk alatt vizsgáljuk, függetlenül attól, hogy a környezet terhelése az országon belül vagy abban az országban történik, ahonnan a terméket importálták.

Relevancia

Az erőforrás-termelékenység segítségével meghatározható, hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele. A mutató emelkedése a rendelkezésre álló erőforrások termelékenységének bővülését jelzi, ami lehetővé teszi a kevesebb környezeti kárral együtt járó gazdasági növekedést. A szétválás (decoupling) az egymással ok-okozati összefüggésben lévő, egy-egy környezetileg és gazdaságilag fontos változó egymáshoz viszonyított változási üteme. Makro- vagy országos szinten a környezetterhelést jellemző változó növekedési üteme általában a GDP növekedési ütemével kerül összevetésre. A környezetterhelésnek a gazdasági növekedéstől való szétválásáról akkor beszélünk, amikor egy adott időszakban a környezetileg fontos változó növekedési üteme kisebb, mint a GDP-é, esetünkben, ha az erőforrás-termelékenység nő. Erős (vagy abszolút) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó nem változik, vagy csökken, míg a gazdasági mutató nő. Gyenge (vagy relatív) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó növekszik, de növekedési üteme nem éri el a gazdasági mutatóét. Az erőforrás-termelékenység része az Európai Unió SDG-indikátor-készletének. Az Európai Bizottság 2020 márciusában fogadta el az új körforgásos gazdaság akciótervet. Az unió körforgásos gazdaságra való átállása csökkenteni fogja a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, és elő fogja segíteni a fenntartható növekedést, valamint a munkahelyek létesítését. A körforgásos gazdaság megfelelő működése előfeltétele az EU 2050-es klímasemlegességi céljának és a biodiverzitás további vesztesége megállításának. Az új akcióterv kezdeményezéseket is tartalmaz a termékek teljes életciklusára vonatkozóan. Ezen kezdeményezések a termékek tervezésére vonatkozóan is megfogalmaznak elvárásokat, ösztönzik a körforgásos gazdasági folyamatokat, a fenntartható fogyasztást, és biztosítják a hulladékok keletkezésének megelőzését, valamint az erőforrások uniós gazdaságban való tartását, ameddig csak lehetséges.

Elemzés

2000 és 2012 között az erőforrás-termelékenység jelentősen nőtt, ami főként az anyagfelhasználás csökkenésével függ össze. 2014-re az anyagfelhasználás növekedésével párhuzamosan a mutató jelentősen visszaesett, majd 2021-ig kisebb ingadozások mellett lényegében stagnált. A hazai nyersanyag-kitermelés 2019-ben megközelítette a 2005-ös csúcsát.

Magyarországon 2000-ben 1 kilogramm erőforrás-felhasználás 0,69 euróval járult hozzá a bruttó hazai termékhez. A 2000 és 2012 közötti időszak végére a mutató értéke (2012-ben 1,20 euró/kilogramm) jelentősen emelkedett az időszak elejéhez képest, ami főként az anyagfelhasználás csökkenésével függ össze. Ezt követően az anyagfelhasználás növekedésével párhuzamosan az erőforrás-termelékenység jelentős visszaesése figyelhető meg. Az ásványolaj-nyersanyagok és a fémércek bányászata csökken, a nem fémes ásványi nyersanyagok és a biomassza kitermelt mennyisége évről évre ingadozik. A fémércek és a nem fémes ásványi nyersanyagok együttesen adják az ásványkincseket. 2004 és 2006 között, amikor az ásványi nyersanyagok bányászata az élénkülő keresletet (autópálya-építés) követve jelentősen nőtt, illetve a kedvező időjárás az átlagosnál nagyobb mennyiségű biomassza képződését tette lehetővé, a hazai nyersanyag-kitermelés összértéke 137–165 millió tonna között alakult. 2013–2014-ben jelentős részben az ásványi nyersanyagok intenzívebb bányászata miatt ismét növekedni kezdett a hazai nyersanyag-kitermelés, majd egy átmeneti, 2016. évi csökkenés után 2019-ig ismét nőtt, 2020-ban pedig 136 millió tonnára csökkent. 2021-ben aztán 142 millió tonnára emelkedett.

Nemzetközi kitekintés

2021-ben az erőforrás-termelékenység értéke alacsony volt az EU-hoz 2004-ben és azután csatlakozó országokban. A nyugat-európai államokban az újonnan csatlakozóknál jobban gazdálkodnak a rendelkezésre álló (természeti) erőforrásokkal. A hazai mutató 2021-es értéke (0,91 euró/kilogramm) jelentős mértékben elmaradt az uniós átlagtól (2,09 euró/kilogramm), a V4-országok közül Lengyelország (0,78 euró/kilogramm) után a második legalacsonyabb volt. Csehországban és Szlovákiában jelentősen magasabban állt az indikátor értéke (1,14, illetve 1,36 euró/kilogramm). Románia mutatója volt a második legalacsonyabb az unióban (0,36 euró/kilogramm). Horvátországé 1,15, Szlovéniáé 1,75 euró/kilogramm. Ausztria mutatója (2,14 euró/kilogramm) lényegében megegyezik az uniós átlaggal.