Definíciók
Natura 2000 terület (európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület): jogszabályban meghatározott különleges madárvédelmi terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület. A Natura 2000 területek olyan összefüggő európai ökológiai hálózatot alkotnak, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, közösségi jelentőségű állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását, és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához.
Élőhelyvédelmi irányelv: a Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről.
Madárvédelmi irányelv: az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről.
Relevancia
Az Európai Unió természetvédelmi politikája két természetvédelmi irányelven (a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv és a vadon élő madarak védelméről szóló 2009/147/EK irányelv) alapul.
A biológiai sokféleség megóvása, az uniós szinten jelentős élőhelytípusok, növény- és állatfajok hosszú távú fennmaradásának biztosítása és ezek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása érdekében a két irányelv alapján Magyarországon ötszázhuszonöt Natura 2000 terület lett kijelölve, összesen 19 950 km2 kiterjedésben, amely hazánk teljes területének 21,4%-a, és nagyrészt magában foglalja a korábban is országos védelem alatt álló területeket. Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alapján valamennyi tagországnak hatévente átfogó, részletes jelentést kell küldenie az Európai Bizottság részére a két irányelvben szereplő (közösségi jelentőségű) fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetéről és a megőrzésük érdekében végrehajtott nemzeti intézkedésekről, amely rendszeres adatgyűjtésen alapul. A hazánkban őshonos fajok veszélyeztetettségéről ez a két országjelentés adja a legátfogóbb és rendszeres időközönként ismételt tájékoztatást.
Elemzés
Az élőhelyvédelmi irányelv alapján Magyarország legutóbbi két országjelentését 2013-ban és 2019-ben készítette el a Bizottság részére, elemzésünk a változások áttekintésére ezeken alapul. Az általánosan megállapítható, hogy a két jelentés közötti időszakban az érintett 214 faj közül 167 (78,04%) természetvédelmi helyzete nem változott, 11 fajnál (5,14%) növekedés volt megállapítható az adott fajra vonatkozó ismeretek bővülése következtében, és 1 fajnál a vizsgáló módszertani pontosítás miatt szintén javulás történt, de ez nem tekinthető valódi változásnak. 20 (9,35%) faj esetében csökkenés volt detektálható, 16 fajnál sajnos valódi csökkenés, míg 6 fajnál az adott fajra vonatkozó tudásfejlődés miatt számolhattunk csökkenéssel. 4 lepkefaj – magyar ősziaraszoló (Chondrosoma fiduciaria), narancsszínű kéneslepke (Colias myrmidone), vértesi csuklyásbagoly (Cucullia mixta), keleti mustárlepke (Leptidea morsei) – valószínűleg ki is pusztult Magyarország területéről. 11 fajnál 2013-ban az értékelésük még ismeretlen volt, ezért a 2019-es országjelentés adata sem volt elegendő a tendenciák megállapításához. A változások teljes körének értékelése során figyelemmel kell lenni arra, hogy egyes, közeli rokonságban álló és nehezen elkülöníthető halfajokról az Európai Bizottság útmutatása alapján a két jelentési időszakban eltérő módon, a fajokat összevonva, illetve különválasztva kellett jelentést adni.
A madárvédelmi irányelv által érintett 250 faj közül 87 (34,8%) helyzete stagnált, míg körülbelül hasonló mértékben, 84 fajnál (33,6%) csökkenés volt tapasztalható a 2013 és 2019 közötti időszakban. Azonban a madárfajok mintegy negyedénél, 64 fajnál (25,6%) növekedés volt megállapítható.
Nemzetközi kitekintés
Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelven alapuló Natura 2000 hálózat létrehozásával az Európa Unió a nemzetközi Biológiai Sokféleség Egyezményben vállalt kötelezettségeinek is eleget tesz, hozzájárulva ezzel a globális biodiverzitás megőrzéséhez, miközben a természeti örökség védelme révén biztosítható, hogy Európa gazdag növény- és állatvilága, sokféle élőhelye az eljövendő nemzedékek számára is fennmaradjon.
Magyarország csatlakozásával az Európai Unió addigi területén található hat biogeográfiai régió kiegészült a pannon régióval.
A négyötöd részben Magyarország területén található pannon biogeográfiai régióban több olyan faj és élőhelytípus található, amely a többi biogeográfiai régióban nem fordult elő. A csak hazánkban megtalálható élőhelytípusok és fajok, úgynevezett „pannonikumok” esetében különösen nagy a felelősségünk abban, hogy a kijelölt területek megfelelő nagyságúak legyenek az adott élőhelytípus, illetve faj országos állományához képest, hiszen fennmaradásuk az unión belül elsősorban hazánkon múlik. Ilyen, a pannon régióra jellemző élőhelyek a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános-tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok.
Az élőhelyvédelmi irányelv által védett közösségi jelentőségű faj vagy élőhelytípus átfogó természetvédelmi helyzete lehet „kedvező” (FV), „kedvezőtlen” (U1), „rossz” (U2), illetve „ismeretlen” (XX). Madarak esetében ezek helyett a rövid távú állománytrendet használják a helyzet értékelésére.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak.