Definíciók

Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának indikátora hét üvegházhatású gáz (CO₂ – szén-dioxid, CH₄ – metán, N₂O – dinitrogén-oxid, HFC – fluorozott szénhidrogén, PFC – perfluor-karbon, SF₆ – kén-hexafluorid, NF₃ – nitrogén-trifluorid) kibocsátását mutatja, CO₂-egyenértékre átszámolva. A különböző légszennyező anyagoknak eltérő a környezetre és a klímára gyakorolt hatásuk. Azért, hogy ezeket össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki a kibocsátásukat. Az indikátor nem tartalmazza a földhasználat, a földhasználat-változás és az erdészeti szektor (LULUCF) kibocsátását és megkötését, illetve a tengeri közlekedés kibocsátását és a biomasszából származó szén-dioxidot, a nemzetközi légi fuvarozás kibocsátását azonban igen. Az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás indikátora nem tartalmazza a LULUCF-kibocsátást és
-megkötést, illetve a nemzetközi tengeri közlekedés kibocsátását és a biomasszából származó szén-dioxidot, de tartalmazza a nemzetközi légi fuvarozást és közvetett szén-dioxid kibocsátását. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szektorok szerinti indikátor nem tartalmazza a LULUCF-kibocsátást és -megkötést, és a biomasszából származó szén-dioxidot, a nemzetközi légi fuvarozás kibocsátását azonban igen. A közlekedés a közúti közlekedést, a vasúti közlekedést, a belvízi hajózást és a légi közlekedést tartalmazza.

Relevancia

A klímaváltozással kapcsolatban az egyik legfontosabb cselekvési terület az üvegházhatású gázok (röviden: ÜHG) kibocsátásának szabályozása. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint a környezeti eltartóképességet a gazdálkodás korlátjaként kell érvényesíteni. Az embert érő környezeti terhelések csökkentésére, a nem megújuló erőforrásokkal való takarékosabb bánásmódra van szükség. E célok csak a teljes társadalmat átfogó összefogással, az oktatás, a vállalkozások és a családok környezetbarát magatartásának elterjesztésével valósulhatnak meg. A környezeti terhelések csökkentésével párhuzamosan fel kell készülni az éghajlatváltozás káros hatásainak kivédésére is. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) 13. számú célja a sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére, melynek megvalósításánál alapvető fontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának számszerűsítése. Az EU célul tűzte ki, hogy 2020-ra az 1990-es kibocsátási szinthez képest legalább 20, 2030-ra legalább 40%-os csökkentést ér el az ÜHG-kibocsátásban (Az Európai Bizottság 2020 szeptemberében javasolta utóbbi cél 55%-ra való emelését, azonban ennek a jogi jóváhagyási folyamata még tart), 2050-re pedig karbonsemlegességet kíván elérni. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátáson belül egyre növekvő hányadot tesz ki a közlekedés az unióban és hazánkban is. Magyarországon a közlekedés kibocsátása a rendszerváltás óta napjainkig növekedett, a többié csökkent.

Elemzés

Magyarországon 1985-ről 2020-ra az összes ÜHG-kibocsátás 112 millió tonna CO₂-ekvivalensről 63 millió tonnára csökkent.
A vizsgált szektorok közül a közlekedés és a hulladékkezelés kivételével mindegyikben mérséklődött a kibocsátás. 2019-ről 2020-ra a kibocsátás közel 3%-kal mérséklődött. E változás jelentős részben a közlekedési kibocsátás szignifikáns (17%-os), illetve a Covid19-járvány miatti csökkenésének tulajdonítható.

Magyarországon 1985-ről 2020-ra a különböző szektorok által kibocsátott összes ÜHG-mennyiség 112 millió tonna CO₂-egyenértékről 63 millió tonnára csökkent. Az ENSZ részére évente benyújtandó National Inventory Report című jelentés ezen időszakra vonatkozó kötetének megállapításai szerint Magyarországon a rendszerváltást követő két évben szinte valamennyi gazdasági területen csökkent a bruttó hozzáadott érték, beleértve a jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó energiaipart és mezőgazdaságot. Mindennek következtében 1992-re jelentősen visszaesett Magyarországon az ÜHG-kibocsátás, 2005-ig pedig lényegében stagnált. Az energiafelhasználásban a legjelentősebb csökkenés különösen az energiaintenzív ipari szektorokban (pl. bányászat, fémalapanyag gyártása, gépipar) volt jellemző. A mezőgazdasági volumen szintén jelentős mértékben csökkent. Alapvetően pozitív fejlemény, hogy az ÜHG-kibocsátás 2005-ig nem változott számottevően, 2005 és 2009 között ismét jelentősen kisebb lett, ami az enyhébb teleknek, a magasabb energiaáraknak, a vegyiparban tapasztalható modernizációnak, majd a gazdasági válságnak tulajdonítható. Bár 2010 és 2013 között bővült a gazdaság, a kibocsátás 2011 és 2013 között tovább csökkent. Ennek okai 2011-ben döntően a kisebb villamosenergia-termelés és a közlekedési kibocsátás, a csökkenő ásványvagyon-kitermelés és a háztartási szektor földgázfelhasználásának jelentős visszaesése voltak. 2012-ben folytatódott a csökkenés jelentős részben a villamosenergia-termelés mérséklődése és az egyéb szektorok földgázfelhasználásának visszaesése miatt. 2013-ban a kibocsátás további csökkenését döntően a fosszilis tüzelőanyagokból származó, jelentősen kisebb villamosenergia-termelés magyarázza. A mérséklődés 2014-ben megállt. Ebben az évben a közlekedési kibocsátás az előző évhez képest jelentősen, 11%-kal nőtt, azonban ezt a fosszilis tüzelőanyag alapú villamosenergia-termelés visszaesése és a háztartási szektor csökkenő energiafogyasztása ellensúlyozta, ami összességében az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kismértékű emelkedését eredményezte. 2015-ben már 5,3%-kal, 2016-ban 1,3%-kal emelkedett, jelentős részben a személygépjárművek és a háztartási energiafelhasználás növekvő kibocsátása következtében. 2017-ben 4,1%-kal növekedett, majd 2017 és 2019 között az ÜHG-kibocsátás lényegében azonos szinten mozgott, amit a közlekedési kibocsátás növekedésével párhuzamosan a hazai energiafelhasználás és az erőművi kibocsátás csökkenése magyaráz. 2020-ban a kibocsátás közel 3%-kal mérséklődött, jelentős részben azért, mert a közlekedési kibocsátás számottevően csökkent a Covid19-járvány miatt. Az ÜHG-kibocsátás 2020-ban az 1990. évi érték 66%-a volt. A kibocsátott ÜHG mennyiségének 20%-a 2020-ban a szállítás, közlekedésből származott. Az egy főre jutó magyarországi ÜHG-kibocsátás 1990 és 2020 között folyamatosan az EU27 átlagértéke alatt volt, 2020-ban az előzetes becslés szerint annak 87%-át érte el. 1985 és 2020 között a vizsgált szektorok közül a közlekedés és a hulladékkezelés kivételével minden szektorban mérséklődött a kibocsátás. Előbbi esetében 49%-os volt a növekedés Magyarországon. Az 1990-es értékhez képest alacsony szinten stagnált a közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása 1991 és 1996 között, a legmérsékeltebb 1993-ban volt, majd dinamikusan növekedett, elsősorban a bővülő gépjárműpark és ezzel párhuzamosan a bővülő áruszállítási teljesítmények miatt.
A kibocsátás 2007-re 1993-hoz képest 77%-kal emelkedett, 2009-től 2013-ig viszont számottevően mérséklődött, mivel elsősorban a gazdasági válság elhúzódó hatása, valamint a magasabb adótartalom okozta áremelkedések miatt csökkent a motorbenzin- és a gázolajfogyasztás. 2013 és 2019 között a kibocsátás növekedését jelentős részben az áruszállítás teljesítményének és a személygépjármű-állománynak a növekedése okozta. 2019-ről 2020-ra a közlekedési kibocsátás 17%-kal csökkent elsősorban a járvány miatt megváltozott közlekedési szokások következtében.
A közlekedés 1990-ben csupán 10%-át adta a teljes kibocsátásnak, 2020-ban már 20%-át. Ugyanebben az időszakban az unióban is jelentősen emelkedett a szektor részesedése az ÜHG-kibocsátásból, 15%-ról 23%-ra.

Nemzetközi kitekintés

A magyar ÜHG-kibocsátás 1992-től lényegében együtt mozgott az EU27 trendjével. Magyarországon az emisszió az 1990-es szinthez képest 2020-ra 34%-kal csökkent, ami kedvezőbb, mint az EU27-átlag (–32%). A magyar értéknél a V4-országok közül Lengyelország kevésbé (–21%), Csehország (–43%) és Szlovákia (–49%) jobban tudta csökkenteni kibocsátásait. A szomszédos országok közül Ausztria értéke a legkedvezőtlenebb (–5,9%), Romániáé a legkedvezőbb (–57%). Horvátország mutatója kedvezőtlenebb, mint az EU28 átlagértéke (–25%). Szlovénia mutatója mindössze 15%-kal csökkent. A V4-országok közül Lengyelországban közel háromszorosára nőtt a közlekedési eredetű ÜHG-kibocsátás 1990 óta, amely az EU27-ben a legrosszabb mutató. Csehországban ez az érték 50, Magyarországon 38, Szlovákiában 37%-os növekedést mutat. A szomszédos országok közül Szlovéniában 65%-kal nőtt, Ausztriában 49, Romániában 41, Horvátországban 36%-kal emelkedett az indikátor értéke. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált országok mutatói lényegesen meghaladták az EU27-országok átlagos növekedési ütemét (+7,2%).