Definíciók

A fogyasztóiár-index a lakosság (a háztartások) által vásárolt termékek, igénybe vett szolgáltatások fogyasztói árainak havonkénti átlagos változását mérő mutatószám. A harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) az EU ajánlásait tükröző fogyasztóiár-index, célja, hogy az Európai Unió tagországaiban biztosítsa a nemzetközi összehasonlíthatóságot.

Relevancia

A magas és ingadozó infláció komoly károkat okoz. A gazdaságnak, a fogyasztóknak és az üzleti vállalkozásoknak egyaránt hátrányos az árak instabilitása. Amennyiben az inflációs ráta ingadozik, azaz az árak változása időről időre jelentősen eltér, az bizonytalanságot eredményezhet. Az ingadozó és megjósolhatatlan inflációs ráták miatt a fogyasztók és a vállalkozások nehezebben tudnak hosszú távra tervezni, csökkenhet a megtakarítási szint, így romlik a piac hatékonysága. Az euró bevezetésére való felkészülés során az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell a maastrichti szerződésben előírt konvergenciakritériumokat. Az egyik kritérium értelmében a tagállamok inflációs rátája nem haladhatja meg 1,5 százalékpontnál többel a három legjobban teljesítő EU-tagállam inflációs rátáját.

Elemzés

Az elmúlt három évtizedet tekintve az infláció a rendszerváltást követő években volt a legmagasabb. Az 1990-es évek második felétől folyamatosan lassult a fogyasztói árak éves növekedési üteme, 2000-ben hosszú idő óta először csökkent 10% alá az éves infláció mértéke. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követő mintegy tíz évben, 2004 és 2015 között, a fogyasztói árak alakulását jelentős ingadozás jellemezte, az éves árváltozás mértéke –0,2 és 8,0% között mozgott. Az infláció változékonyságában a világpiaci folyamatok – élelmiszerek drágulása 2007-ben; üzemanyagok áremelkedése 2010-ben, majd csökkenése 2014-től; a világgazdasági válság dezinflációs hatása 2009 és 2012 között – mellett hatósági intézkedések is jelentős szerepet játszottak. Az európai uniós előírásoknak való megfelelés érdekében a dohány- és alkoholtermékeket érintő jövedéki adó több év alatt megvalósuló fokozatos emelkedése és a járművek regisztrációs adójának 2004-es bevezetése az érintett években növelte az áremelkedés ütemét. 2013-ban mérsékeltebb, de nem elhanyagolható áremelő hatással bírt a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése is. Az időszakot jellemző adóváltozások közül az áfát érintő módosítások is jelentősen befolyásolták a fogyasztóiár-indexet: a különböző termékeket és szolgáltatásokat érintő áfakulcsok változása 2004-ben, 2009-ben és 2012-ben növelte, míg 2006-ban mérsékelte az árak növekedésének ütemét. Az egyéb, nem adójellegű kormányzati intézkedések közül a vizitdíj és a kórházi napidíj 2007-es bevezetése, majd 2008-as megszüntetése, illetve a 2013 és 2015 közötti rezsicsökkentő rendelkezések befolyásolták legnagyobb mértékben a fogyasztóiár-indexet. Utóbbi intézkedés az üzemanyagárak világpiaci folyamatok miatti nagymértékű csökkenésével együtt jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a fogyasztói árak 2014-ben és 2015-ben is enyhén mérséklődtek. A rezsicsökkentő intézkedések kifutását követően 2016-tól bár kismértékben, de újra emelkedtek az árak. 2017-ben a szeszes italok, dohányáruk, valamint a járműüzemanyagok és az élelmiszerek korábbi éveknél erőteljesebb áremelkedése révén a fogyasztói árak egy év alatt a korábbi években tapasztaltnál jelentősebben, 2,4%-kal növekedtek. 2018-ban 2,8%-kal nőttek az árak, meghatározóan a szeszes italok, dohányáruk többlépcsős jövedékiadó-emelésének, illetve a fogyasztásban nagy súlyt képviselő élelmiszerek áremelkedésének következményeként. 2019-ben jelentősen gyorsult az árnövekedés üteme, az előző évhez viszonyítva 3,4%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. Ebben nagy szerepe volt az élelmiszerárak előző évinél erőteljesebb növekedésének (a Magyarországon kívül több más országot is érintő kedvezőtlen időjárás és az afrikai sertéspestis élelmiszerárakra gyakorolt hatása miatt), valamint a dohányáruk körében folytatódó jövedékiadó-emelésnek. A fogyasztói árak 2020-ban átlagosan 3,3%-kal voltak magasabbak az előző évinél, és bár az áremelkedés üteme 2019-hez képest érdemben nem változott, az év egyes hónapjaiban jelentős ingadozás volt jellemző. 2020 tavaszán a Covid19-járvány megjelenésével a piaci keresleti-kínálati viszonyok megváltozása alapvetően befolyásolta a fogyasztói árak alakulását, a világpiaci folyamatok és a kormányzati árintézkedések mellett.

A fogyasztói árak 2021-ben átlagosan 5,1%-kal emelkedtek az előző évhez viszonyítva. Az inflációt – egy kisebb nyári, átmeneti csökkenéstől eltekintve – folyamatos emelkedés jellemezte az év folyamán. A fogyasztói kosárban 27% súllyal szereplő élelmiszerek 2021-ben átlagosan 4,1%-kal növekedtek az előző évhez képest. Ez elsősorban bázishatás következménye: a járvány megjelenése okozta 2020-as nagymértékű áremelkedéseket követően 2021-ben az élelmiszerárak egy eleve magas szintről csak mérsékeltebb ütemben nőttek tovább. Az alapvető élelmiszerek körében jelentős áremelkedések következtek be, amelyek az év vége felé haladva felfelé húzták a belőlük készülő feldolgozott élelmiszerek árát is. Gyorsuló ütemben nőtt a tej és a tejtermékek ára 2021 második félévében, amelynek hátterében a hazai és az európai tejtermelési költségek jelentős növekedése áll. A 2021 októberétől a nagymértékben dráguló liszt magával húzta a kenyér és a péksütemények fogyasztói árát is. A drágulás hátterében a termelők ‒ megnövekedett energiaárak és növekvő geopolitikai kockázatok miatti ‒ spekulatív magatartása, a készletek felhalmozása és a gabonatermés visszatartása áll. Az alapvető élelmiszerek közül az étolaj ára is markánsan nőtt 2021-ben. A folyamat hátterében egyrészt Kína sertéspestis által megtizedelt állatállománya újratelepítésének takarmányigénye áll, ami felfelé húzta az étolaj két alapanyagának, a napraforgónak és a repcének az árát is.

A Covid19-járvány miatti korlátozások enyhülését követően, a vendéglátóhelyek újranyitásakor a hirtelen megugrott kereslet lehetőséget adott az elmaradt bevételek pótlására és az időközben megemelkedett költségek fedezésére. Ebből adódóan áprilistól egészen nyár végéig a megszokottnál jóval, akár 3–4-szer magasabb havi árváltozás is előfordult a vendéglátáshoz kapcsolódó termékcsoportokban. Az év második felétől kezdődően a fokozatosan többszörösére emelkedő piaci áram- és földgázár, a növekvő alapanyagárak, valamint a szakács-, illetve felszolgálóhiányból eredő magasabb bérigények egyaránt a költségek és így az árak növekedésének irányába hatottak. A vendéglátóhelyek mellett a szálláshelyek lezárását érintő korlátozások feloldása után, a határok megnyitása ellenére a külföldről hazánkba látogató külföldiek száma még jelentősen elmaradt a járvány előtt megszokottól, így összességében mérsékelt kereslet jellemezte a turizmust 2021-ben. Ebből adódóan a szálláshelyeket magában foglaló belföldi üdülés csoportot az éttermi étkezéshez képest visszafogott áremelkedés jellemezte.

A dohánytermékek ára 2021-ben átlagosan 17,5%-kal nőtt, és bár az áremelkedésben piaci folyamatok is közrejátszottak, a változás több mint fele a termékkört érintő január 1-jétől és április 1-jétől hatályos jövedékiadó-emelésekhez köthető.
2021-ben az üzemanyagárak történelmi csúcsot döntöttek Magyarországon, átlagosan 23%-kal fizettünk többet, mint az azt megelőző évben. Enne oka, hogy az olajárak az év nagy részében folyamatosan emelkedtek, a járvány okozta válságból való helyreállással párhuzamos gyors keresletnövekedést a kínálati oldal nem tudta ugyanakkora sebességgel lekövetni. Az üzemanyagárak további emelkedésének megakadályozása érdekében a magyar kormány 480 forintban maximalizálta a 95-ös benzin és a gázolaj literenkénti árát november 15-étől. Az omikron vírusvariáns év végi megjelenése és az újabb járványhullám kezdete a globális olajkereslet csökkenéséhez vezetett, ami még a maximált árak mellett is éreztetni tudta a hatását a hazai üzemanyagárakban az év végén.

A tartós fogyasztási cikkek hazai inflációja az 1990-es évek óta nem tapasztalt szintre emelkedett 2021-ben. A termékfőcsoport ára átlagosan 4,5%-kal drágult. A járvány okozta keresletcsökkenés, illetve termeléskiesés, majd a járvány enyhülését követően a keresletet lekövetni nem tudó kínálat miatt több ipari szektorban világméretű áru- és alapanyaghiány alakult ki. Ennek következtében számos nyersanyag világpiaci ára a többszörösére emelkedett, és emellett a szállítási költségek is jelentősen nőttek. A költségemelkedést a vállalatok kénytelenek voltak részben érvényesíteni a fogyasztói árakban. A több mint kétszeresére dráguló faanyag következtében 2021-ben a bútorok ára is 3-4-szer gyorsabban nőtt a korábban megszokottnál. A legnagyobb súlyt képviselő új személygépjárművekért is jelentősen többet kellett fizetni, a kialakult fennakadások, a jelentős áruhiány, a rendelési és a várakozási idők megnövekedése következtében.

Bár a szolgáltatások összességében mérsékeltebben drágultak (2,9%) a teljes fogyasztói kosár áremelkedéséhez képest, ennek ellenére több, elsősorban nagyobb élőmunka-igényű szolgáltatáscsoportban aránylag magas, akár 10%-ot is meghaladó árdinamika volt tapasztalható 2021-ben. Leginkább az élőmunka-igényes szolgáltatások (lakás-, illetve járműjavítás és -karbantartás, háztartási berendezés javítása) ára emelkedett. Bár a különböző szolgáltatások keretében felhasznált alapanyagok ára is nőtt a globális értékláncok felborulása megbomlása miatt, azonban az áremelkedés elsősorban a több szolgáltatói szektort is érintő munkaerő-, illetve szakemberhiány következtében kialakult erős bérversenyhez köthető. Utóbbi a jellemzően kevésbé automatizálható, élőmunka-igényes szolgáltatások esetében olyan költségnövekedést eredményezett, ami szinte kizárólag az árak emelésével gazdálkodható ki.

Nemzetközi kitekintés

A harmonizált fogyasztóiár-index alakulását vizsgálva az Európai Unió tagállamaiban a 2020-as, 0,7%-os növekedést követően 2021-ben átlagosan 2,9%-kal nőttek az árak az előző évhez viszonyítva az Európai Unió statisztikai hivatalának (Eurostat) adatai alapján. Legutoljára 2011-ben mértek ennél magasabb áremelkedést (3,1%), azt követően is csak 2012-ben volt 2%-nál magasabb infláció a térségben. A tagországok közül hazánkban és Lengyelországban nőttek az árak a legnagyobb mértékben (5,2%). Emellett több keleti tagállam esetében jelentős mértékű áremelkedés történt: Litvániában (4,6%), Észtországban (4,5%) és Romániában (4,1%). Ezzel szemben a dél-európai térséget – kivéve Spanyolországot (3,0%) – alapvetően alacsonyabb inflációs ráták jellemezték: Görögországban, Máltán és Portugáliában 1% alatti volt az árnövekedés üteme. A legnagyobb mértékben a közlekedés költségei nőttek, a csoportban található termékek és szolgáltatások fogyasztói ára átlagosan 6,8%-kal nőtt az Európai Unióban. Ez elsősorban a benzin- és a gázolaj árak növekedéséhez köthető, és a magyar inflációt is befolyásoló világpiaci olajárak alakulásával magyarázható. A gázolaj átlagosan 16,1, míg a benzin 18,1%-kal nőtt az unióban. A lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok esetében 4,8%-os áremelkedés történt, elsősorban az év második felétől növekvő energiaárak hatására. Legutoljára 2011-ben volt ilyen mértékű, 5%-ot megközelítő vagy elérő drágulás az Európai Unióban. Magyarországon hatóságilag rögzített és így változatlan áram- és gázáraknak köszönhetően ez az emelkedés az átlagosnál kisebb, 2,0% volt. Az élelmiszerek ára átlagosan 1,6%-kal növekedett az unióban, Magyarországon az átlagosnál nagyobb mértékben, 3,4%-kal. Hazánk mellett csak Litvániában és Németországban (3,1%), illetve Lengyelországban (3%) haladta meg vagy érte el a 3%-ot az áremelkedés üteme. Uniós szinten az élelmiszereken belül a lisztek és gabonafélék átlagosan 3,1, hazánkban 10,2%-kal drágultak. Jelentős áremelkedés történt az olajok és zsírok esetében is, amelyeket a 27 tagállamban átlagosan 5,5, míg hazánkban 14,6%-kal drágábban lehetett megvásárolni, mint egy évvel korábban. A jelentős élelmiszerár-emelkedés oka megegyezik a Magyarországon tapasztalható árváltozásokkal: elsősorban az energiaárak és a termények, illetve nyers élelmiszerek drágulásával függ össze. A vendéglátás és szálláshely-szolgáltatások ára az unióban átlagosan 2, Magyarországon 5,5%-kal nőtt. A tavalyi év folyamán, hazánkhoz hasonlóan, Európa-szerte megfigyelhető volt a termékcsoport inflációs rátájának emelkedő trendje. Azaz a járvány enyhülésével párhuzamosan felfutó kereslet és a vendéglátó szektor elmaradt bevételeinek pótlására való törekvés árakra gyakorolt hatása nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is megfigyelhető volt.