Definíciók

2013. szeptember 1-jétől a gyermekvédelmi törvény szabályozza a HH-s és a HHH-s gyermek (ill. fiatal felnőtt) fogalmát, tekintettel e fogalomnak a köznevelés területénél általánosabb, gyermekvédelmi szempontú jelentőségére. Halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (RGYK) jogosult gyermek, nagykorúvá vált gyermek vagy fiatal felnőtt, aki esetében az alábbi körülmények közül legalább kettő fennáll: a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, alacsony foglalkoztatottságú, vagy a gyermek elégtelen lakókörnyezetben, illetve lakáskörülmények között él. Emellett HHH-s minősítést kapnak a családjukból kiemelt, szakellátást nyújtó intézményekben elhelyezett, nevelésbe vett gyermekek, valamint az utógondozói ellátásban részesülő, tanulói, hallgatói jogviszonyban álló fiatal felnőttek is.

Relevancia

A társadalmi felzárkózás olyan viszonyok kialakítását kívánja meg, amelyek hosszú távon mindenki számára biztosítják a társadalmi-gazdasági részvétel alapfeltételeit. A gyermekkori hátrányok feltárása és mielőbbi leküzdése kulcsfontosságú a későbbi boldogulás szempontjából. A nehéz sorsú gyermek hátrányainak kompenzálása, esélyeinek növelése, minél sikeresebb társadalmi integrációjának elősegítése érdekében a gyermekjólét és a gyermekvédelem komplex rendszere kínál többféle beavatkozási lehetőséget.

Elemzés

A halmozottan hátrányos helyzet jegyző általi megállapítására 2013 óta ad lehetőséget a jogszabály. A jogintézmény első teljes évében, 2014-ben 143,2 ezer gyermek és fiatal felnőtt kapta meg a halmozottan hátrányos helyzetű („HHH”) minősítést, ezt követően azonban folyamatos csökkenésnek indult az ilyen besorolású gyermekek és fiatal felnőttek száma, olyannyira, hogy a 2021-es érték már több mint 35%-kal volt kevesebb ennél: ebben az évben már csak 97,7 ezer fő sorolódott ebbe a kategóriába. Természetesen a halmozottan hátrányos helyzetű minősítéssel rendelkező személyek számának alakulása soha nem volt független a másik hasonló, szintén jegyző általi besorolású kategóriába tartozókétól, a hátrányos helyzetűekétől. A két kategóriába tartozó gyermekek és fiatal felnőttek összesített száma 2014-ben érte el a maximumot, a halmozottan hátrányos helyzetűek számának csökkenése tehát inkább a kategóriák közötti átsorolódás eredményének mondható.

A halmozottan hátrányos helyzetű személyeken belül valamivel még a hátrányos helyzetűekhez képest is nagyobb arányban találhatunk kiskorúakat, a 2014 és 2021 között eltelt években az ilyen minősítéssel rendelkező 18 éves és annál idősebb személyek aránya egyszer sem volt több, mint a kategóriába tartozó összes személy 6%-a. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számának csökkenésével párhuzamosan a kiskorú lakossághoz vett arányuk is egyre kisebbé vált: míg 2014-ben ezer főnyi, 0–17 éves kor közötti kiskorúra még 82,7, addig 2020-ban már csak 52,5 főnyi HH-s gyermek jutott. 2021-ben ez az érték ismét magasabb volt valamivel, de a tendencia tartósságát most még nem lehet megállapítani.

A kategórián belül jelentős változás állt be az évek során a minősítés okára vonatkozóan. 2014 ben a minősítés okául szolgáló legjellemzőbb párosítás, a szülő alacsony iskolai végzettsége és alacsony foglalkoztatottsága majdnem két és félszer (60,7%) gyakrabban fordult elő, mint az ezt második helyen követő, a szülő alacsony iskolai végzettségének elégtelen lakókörnyezettel és lakáskörülményekkel párosuló egyidejű fennállása (25,2%). Az évek során a két kategória részaránya rohamosan közelített egymáshoz, de továbbra is ezek a kombinációk maradtak a HHH-s minősítések leggyakoribb okai. Végül 2019-ben fordult meg a két kategória sorrendje, ezt követően ugyanis már a szülő alacsony iskolai végzettségével párosuló elégtelen lakókörnyezet és lakáskörülmények váltak a HHH-s minősítések hátterében álló leggyakoribb okokká: 2021-ben az összes minősítés 47,5%-a ezekre volt visszavezethető, míg a szülő alacsony iskolai végzettségének és alacsony foglalkoztatottságának a párosa már csak a minősítések 40,5%-ára adott magyarázatot. Az elégtelen lakáskörülményekkel kombinált alacsony szülői foglalkoztatottság miatti, valamint a mindhárom körülmény egyidejű fennállására visszavezethető HHH-s minősítések részarányai viszonylag stabilak maradtak az évek során.

Míg a HHH minősítéssel rendelkező kiskorúak ezer azonos korú lakosra vetített aránya összességében 53,9 fő volt 2021-ben, az országon belül azonban jelentős területi különbségek adódtak. Borsod-Abaúj-Zemplén (199,2 fő) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (186,4 fő) megyében az országos átlag majdnem négyszeresét is megközelítette azon gyermekek száma, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettségük, foglalkoztatottságuk vagy elégtelen lakókörnyezetük miatt nem tudnak megfelelő életminőséget biztosítani számukra, vagy éppen szakellátásban, utógondozásban való ellátásuk miatt tartoznak a HHH-s kategóriába. Emellett Észak-Magyarország és Észak-Alföld többi megyéjében, valamint Tolna megye kivételével a dél-dunántúli régióban haladja meg az arány az országos átlagot. A legkedvezőbb helyzetben a főváros (2,9 fő) és Győr-Moson-Sopron megye (4,8 fő) fiataljai vannak, ahol az ezer 0–17 éves korú lakosra jutó HHH-s minősítésű kiskorúak számaránya kevesebb mint egytizedét teszi ki az országos átlagnak.

Nemzetközi kitekintés

A hátrányos helyzetűvé nyilvánítás hazánkban alkalmazott ismérvei a gyermekszegénységgel foglalkozó európai összehasonlításokban is visszaköszönnek. A nemzetközi szakirodalom és az Eurostat leggyakrabban a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek számáról közöl adatokat. Az Eurostat gyűjtése alapján az Európai Unióban 2020-ban átlagosan 24,2% volt a szegénységi és kirekesztődési kockázatnak kitett gyermekek aránya. Ez az érték Romániában volt a legmagasabb (41,5%), amelyet Bulgária és Spanyolország követett; Szlovéniában pedig a legalacsonyabb (12,1%), utánuk a csehek és a dánok következtek a legkisebb arányú gyermekszegénységi kockázattal rendelkező országok sorában. Figyelemre méltó továbbá, hogy az unióban a 60 év alatti személyekből álló és gyermeket is eltartó alacsony foglalkoztatottságú háztartások tagjainak 71,9%-át fenyegeti a szegénység kockázata, míg az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek 50,5%-ára igaz ugyanez.