Tartós, befogadó és fenntartható gazdasági növekedés, teljes és termelékeny foglalkoztatás és méltányos munka elősegítése mindenki számára
Definíciók
Az erőforrás-termelékenység a GDP és a hazai anyagfelhasználás ( Domestic Material Consumption – DMC) hányadosa. A hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaságban közvetlenül felhasznált anyagok teljes mennyiségét foglalja magában. A definíció szerint a hazai anyagfelhasználás (DMC) a nemzetgazdaságba bekerülő összes anyag (felhasznált hazai kitermelés és import) és az exportált anyagok különbségével egyenlő. Közgazdasági értelemben a hazai anyagfelhasználás a nemzetgazdaság rezidenseinek anyagfelhasználását mutatja. Az export tehát nem számít bele a mutatóba, meg kell különböztetni a hazai igények szerinti fogyasztást az exportpiac igényei által támasztott kereslettől. Környezeti értelemben a mutató az anyagok nemzetgazdaságon belüli felhasználása okozta környezetterhelés mérésére szolgál, amely során az anyagokat a teljes életciklusuk alatt vizsgáljuk, függetlenül attól, hogy a környezet terhelése az országon belül vagy abban az országban történik, ahonnan a terméket importálták.
Relevancia
Az erőforrás-termelékenység segítségével meghatározható, hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele. A mutató emelkedése a rendelkezésre álló erőforrások termelékenységének bővülését jelzi, ami lehetővé teszi a kevesebb környezeti kárral együtt járó gazdasági növekedést. A szétválás ( decoupling) az egymással ok-okozati összefüggésben lévő, egy-egy környezetileg és gazdaságilag fontos változó egymáshoz viszonyított változási üteme. Makro- vagy országos szinten a környezetterhelést jellemző változó növekedési üteme általában a GDP növekedési ütemével kerül összevetésre. A környezetterhelésnek a gazdasági növekedéstől való szétválásáról akkor beszélünk, amikor egy adott időszakban a környezetileg fontos változó növekedési üteme kisebb, mint a GDP-é, esetünkben, ha az erőforrás-termelékenység nő. Erős (vagy abszolút) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó nem változik vagy csökken, míg a gazdasági mutató nő. Gyenge (vagy relatív) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó növekszik, de növekedési üteme nem éri el a gazdasági mutatóét. Az erőforrás-termelékenység része az Európai Unió SDG-indikátorkészletének. Az Európai Bizottság 2020 márciusában fogadta el az új körforgásos gazdaság akciótervet. Az unió körforgásos gazdaságra való átállása csökkenteni fogja a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, és elő fogja segíteni a fenntartható növekedést, valamint a munkahelyek létesítését. A körforgásos gazdaság megfelelő működése előfeltétele az EU 2050-es klímasemlegességi céljának és a biodiverzitás további vesztesége megállításának. Az új akcióterv kezdeményezéseket is tartalmaz a termékek teljes életciklusára vonatkozóan. Ezen kezdeményezések a termékek tervezésére vonatkozóan is megfogalmaznak elvárásokat, ösztönzik a körforgásos gazdasági folyamatokat, a fenntartható fogyasztást, és biztosítják a hulladékok keletkezésének megelőzését, valamint az erőforrások uniós gazdaságban való tartását ameddig csak lehetséges.
Elemzés
Magyarországon 2000-ben 1 kilogramm erőforrás-felhasználás 0,68 euróval járult hozzá a bruttó hazai termékhez. A 2000 és 2012 közötti időszak végére a mutató értéke (2012-ben 1,18 euró/kilogramm) jelentősen emelkedett az időszak elejéhez képest, ami főként az anyagfelhasználás csökkenésével függ össze. Ezt követően az anyagfelhasználás növekedésével párhuzamosan az erőforrás-termelékenység jelentős visszaesése figyelhető meg. Az ásványolaj-nyersanyagok és a fémércek bányászata csökken, a nem fémes ásványi nyersanyagok és a biomassza kitermelt mennyisége évről évre ingadozik. A nyersanyag-kitermelés a 2022-es 118 millió tonnáról az ásványkincsek és a biomassza nyersanyag-kitermelésének növekedése miatt 2023-ra 140 millió tonnára nőtt. Az erőforrás-termelékenység mutató értéke 0,96 euró/kilogramm volt 2023-ban 2015-ös áron számolva.
Nemzetközi kitekintés
2023-ban az erőforrás-termelékenység értéke alacsony volt az Európai Unióhoz 2004-ben és azután csatlakozó országokban. Az újonnan csatlakozóknál jobban gazdálkodnak a rendelkezésre álló (természeti) erőforrásokkal a nyugat-európai országokban. A hazai mutató 2023-as értéke jelentős mértékben elmaradt az EU-átlagtól (2,23 euró/kilogramm), a V4-országok közül Lengyelország (0,86 euró/kilogramm) után a második legalacsonyabb volt. Csehországban és Szlovákiában magasabban állt az indikátor értéke (1,22, illetve 1,53 euró/kilogramm). Romániában volt a legalacsonyabb (0,35 euró/kilogramm). Horvátország és Szlovénia mutatója (1,23, illetve 1,38 euró/kilogramm) alacsonyabb, Ausztriáé (2,54 euró/kilogramm) magasabb volt az uniós átlagnál.