Definíciók
2013. szeptember 1-jétől a gyermekvédelmi törvény szabályozza a hátrányos helyzetű (HH-s) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH-s) gyermek (illetve fiatal felnőtt) fogalmát, tekintettel a köznevelés területénél általánosabb, gyermekvédelmi szempontú jelentőségére. Halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre (RGYK) jogosult gyermek, nagykorúvá vált gyermek vagy fiatal felnőtt, aki esetében az alábbi körülmények közül legalább kettő fennáll: a szülő vagy a családba fogadó gyám alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, alacsony foglalkoztatottságú, vagy a gyermek elégtelen lakókörnyezetben, illetve lakáskörülmények között él. Emellett HHH-s minősítést kapnak a családjukból kiemelt, szakellátást nyújtó intézményekben elhelyezett, nevelésbe vett gyermekek, valamint az utógondozói ellátásban részesülő, tanulói, hallgatói jogviszonyban álló fiatal felnőttek is.
Relevancia
A társadalmi felzárkózás olyan viszonyok kialakítását kívánja meg, amelyek hosszú távon mindenki számára biztosítják a társadalmi-gazdasági részvétel alapfeltételeit. A gyermekkori hátrányok feltárása és mielőbbi leküzdése kulcsfontosságú a későbbi boldogulás szempontjából. A nehéz sorsú gyermek hátrányainak kompenzálására, esélyeinek növelésére, minél sikeresebb társadalmi integrációjának elősegítésére a gyermekjólét és a gyermekvédelem komplex rendszere többféle beavatkozási lehetőséget kínál.
Elemzés
A halmozottan hátrányos helyzet jegyző általi megállapítására 2013 óta ad lehetőséget a jogszabály. A jogintézmény első teljes évében, 2014-ben 151,2 ezer gyermek és fiatal felnőtt kapta meg a halmozottan hátrányos helyzetű („HHH”) minősítést, ezt követően azonban folyamatos csökkenésnek indult az ilyen besorolású gyermekek és fiatal felnőttek száma, olyannyira, hogy 2023-ra már 46%-kal kevesebben voltak: ebben az évben 81 ezer fő került ebbe a kategóriába. Természetesen a halmozottan hátrányos helyzetű minősítéssel rendelkező személyek számának alakulása soha nem volt független a másik hasonló, szintén jegyző általi besorolású kategóriába tartozókétól, a hátrányos helyzetűekétől. A két kategóriába tartozó gyermekek és fiatal felnőttek összesített száma 2017-ig többé-kevésbé állandó volt, legfeljebb a kategóriák között volt valamekkora átsorolódás, ezt követően azonban mind a két típusú minősítéssel érintett személyek száma csökkenésnek indult.
A halmozottan hátrányos helyzetű személyeken belül 2019-ig még a hátrányos helyzetűekhez képest is nagyobb arányban fordultak elő kiskorúak, 2014 óta az ilyen minősítéssel rendelkező 18 éves és annál idősebb személyek aránya egyszer sem volt nagyobb, mint a kategóriába tartozó összes személy 6%-a. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számának csökkenésével párhuzamosan a kiskorú lakossághoz mért számuk is egyre kisebb lett. 2014-ben ezer 0–17 éves kor közötti kiskorúra még 82,7 HHH-s gyermek jutott, addig 2022-ben és 2023-ban már 48 főre csökkent a számuk.
A kategórián belül jelentős változás állt be az évek során a minősítés okára vonatkozóan. 2014-ben a minősítés okául szolgáló legjellemzőbb párosítás, a szülő alacsony iskolai végzettsége és alacsony foglalkoztatottsága majdnem két és félszer (60,7%) gyakrabban fordult elő, mint az ezt második helyen követő, a szülő alacsony iskolai végzettségének elégtelen lakókörnyezettel és lakáskörülményekkel párosuló egyidejű fennállása (25,2%). Az évek során a két kategória részaránya közelített egymáshoz, de továbbra is ezek a kombinációk maradtak a HHH-s minősítések leggyakoribb okai. Végül 2019-ben fordult meg a két kategória sorrendje, ezt követően ugyanis már a szülő alacsony iskolai végzettségével párosuló elégtelen lakókörnyezet és lakáskörülmények váltak a HHH-s minősítések hátterében álló leggyakoribb okaivá: 2023-ban az összes minősítés 50,8%-a ezekre volt visszavezethető, míg a szülő alacsony iskolai végzettségének és alacsony foglalkoztatottságának a párosa már csak a minősítések 36,7%-ára adott magyarázatot. Az elégtelen lakáskörülményekkel kombinált alacsony szülői foglalkoztatottság miatti, valamint a mindhárom körülmény egyidejű fennállására visszavezethető HHH-s minősítések részarányai viszonylag stabilan fennmaradtak az évek során.
Míg a HHH minősítéssel rendelkező kiskorúak ezer azonos korú lakosra vetített száma összességében 48,3 fő volt 2023-ban, addig az országon belül jelentős területi különbségek adódtak. Borsod-Abaúj-Zemplén (182,7 fő) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (165,1 fő) vármegyében az országos átlag három és félszerese körül alakult azon gyermekek száma ezer azonos korú lakosra vetítve, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettségük, foglalkoztatottságuk vagy elégtelen lakókörnyezetük miatt nem tudtak megfelelő életminőséget biztosítani számukra, vagy éppen szakellátásban, utógondozásban való ellátásuk miatt tartoztak a HHH-s kategóriába. Emellett Észak-Magyarország és Észak-Alföld többi vármegyéjében, valamint Tolna vármegye kivételével a Dél-dunántúli régióban haladta meg az arány az országos átlagot. A mutató szempontjából a legkedvezőbb helyzetben a főváros (3,6 fő), Győr-Moson-Sopron (4,1 fő) és Vas (4,4 fő) vármegye fiataljai voltak.
Nemzetközi kitekintés
A hátrányos helyzetűvé nyilvánítás hazánkban alkalmazott ismérvei a gyermekszegénységgel foglalkozó európai összehasonlításokban is visszaköszönnek. A nemzetközi szakirodalom és az Eurostat leggyakrabban a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek számáról közöl adatokat. Az Eurostat összesítése alapján az Európai Unióban 2023-ban átlagosan 24,8%-ot ért el a szegénységi és kirekesztődési kockázatnak kitett gyermekek aránya. Ez az érték Romániában volt a legmagasabb (39%), melyet Spanyolország és Bulgária követett. Szlovéniában pedig a legalacsonyabb (10,7%), utánuk a finnek és a dánok következtek a legkisebb arányú gyermekszegénységi kockázattal rendelkező országok sorában.