A szárazföldi ökoszisztémák védelme, helyreállítása és fenntartható használatának támogatása, a fenntartható erdőgazdálkodás, a sivatagosodás leküzdése, a talajdegradáció megállítása és visszafordítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása
Definíciók
Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának indikátora hét üvegházhatású gáz (CO2 – szén-dioxid, CH4 – metán, N2O – dinitrogén-oxid, HFC – fluorozott szénhidrogén, PFC – perfluor-karbon, SF6 – kén-hexafluorid, NF3 – nitrogén-trifluorid) kibocsátását mutatja, CO2-egyenértékre átszámolva. A különböző légszennyező anyagoknak eltérő a környezetre és a klímára gyakorolt hatásuk. Azért, hogy ezeket össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki a kibocsátásukat. Az indikátor nem tartalmazza a földhasználat, a földhasználat-változás és az erdészeti szektor (LULUCF) kibocsátását és megkötését és a biomasszából származó szén-dioxidot, a nemzetközi légi fuvarozás kibocsátását azonban igen. Az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás indikátora nem tartalmazza a LULUCF-kibocsátást és -megkötést, illetve a nemzetközi tengeri közlekedés kibocsátását és a biomasszából származó szén-dioxidot, de tartalmazza a nemzetközi légi fuvarozást. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szektorok szerinti indikátora nem tartalmazza a LULUCF-kibocsátást és -megkötést, valamint a biomasszából származó szén-dioxidot, a nemzetközi légi fuvarozás kibocsátását azonban igen. A közlekedés a közúti közlekedést, a vasúti közlekedést, a belvízi hajózást és a légi közlekedést tartalmazza.
Relevancia
A klímaváltozással kapcsolatban az egyik legfontosabb cselekvési terület az üvegházhatású gázok (röviden: ÜHG) kibocsátásának szabályozása. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint a környezeti eltartóképességet a gazdálkodás korlátjaként kell érvényesíteni. Az embert érő környezeti terhelések csökkentésére, a nem megújuló erőforrásokkal való takarékosabb bánásmódra van szükség. E célok csak a teljes társadalmat átfogó összefogással, az oktatás, a vállalkozások és a családok környezetbarát magatartásának elterjesztésével valósulhatnak meg. A környezeti terhelések csökkentésével párhuzamosan fel kell készülni az éghajlatváltozás káros hatásainak kivédésére is. Az ENSZ Fenntartható fejlődési céljai (SDG) közül a 13. számú a sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére, amelynek megvalósításánál alapvető fontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának számszerűsítése. Az európai klímarendelet keretet határoz meg az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekhez, és növeli az EU 2030-ra vonatkozó ambícióit azzal az új céllal, hogy a nettó ÜHG kibocsátását (az elnyelések levonása utáni kibocsátást) legalább 55%-kal csökkentse 1990-hez képest, és 2050-re elérje a karbonsemlegességet. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátáson belül egyre növekvő hányadot tesz ki a közlekedés az unióban és hazánkban egyaránt. Magyarországon a közlekedés és a hulladékkezelés kibocsátása 1985-höz képest nőtt, a többi vizsgált szektoré csökkent.
Elemzés
Magyarországon 1985-ről 2022-re az összes ÜHG-kibocsátás 113 millió tonna CO2-ekvivalensről 60 millió tonnára csökkent. A vizsgált szektorok közül a közlekedés és a hulladékkezelés kivételével mindegyikben kisebb lett a kibocsátás.
2022-ben a növekvő energiaárak és jelentős részben a földgázfelhasználás 15%-os visszaesése miatt 5,9%-kal csökkent az emisszió az egy évvel korábbihoz képest, de még az eddigi, 2013–14-es mélypont felett alakult. Az egy főre jutó magyarországi ÜHG-kibocsátás 1990 és 2022 között folyamatosan az uniós átlagérték alatt volt, 2022-ben az előzetes becslés szerint annak 81%-át érte el 6,3 tonna/fő értékkel. Az 1990-es értékhez képest alacsony szinten stagnált a közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása 1991 és 1997 között, a legmérsékeltebb 1993-ban volt, majd dinamikusan növekedett, elsősorban a bővülő gépjárműpark és ezzel párhuzamosan a növekvő áruszállítási teljesítmények miatt. 2021-ben és 2022-ben e mutató értéke egyaránt 11%-kal nőtt az előző évihez képest. Az utóbbi 2 évben a vizsgált szektorok közül a közlekedés vált a legjelentősebb kibocsátóvá. A közlekedés 1990-ben a teljes kibocsátás csupán 10%-át, 2022-ben már több mint negyedét adta. Ugyanebben az időszakban az unióban is jelentősen emelkedett a szektor részesedése az ÜHG-kibocsátásból, 15-ről 26%-ra.
Nemzetközi kitekintés
Magyarországon az emisszió az 1990-es szinthez képest 2022-re 37%-kal csökkent, ami kedvezőbb, mint az EU-s átlag (–29%). A magyar értéknél a V4-országok közül Lengyelország kevésbé (–20%), Csehország (–41%) és Szlovákia (–49%) jobban tudta csökkenteni kibocsátásait. A szomszédos országok közül Ausztria értéke a legkedvezőtlenebb (–6,4%), Romániáé a legkedvezőbb (–57%). Horvátország (–19%) és Szlovénia (–17%) mutatója kedvezőtlenebb, mint az uniós átlagérték. A V4-országok közül Lengyelországban több mint háromszorosára nőtt a közlekedési eredetű ÜHG-kibocsátás 1990 óta, amely az Európai Unióban a legrosszabb adat. Magyarországon ez az érték 70, Csehországban 69, Szlovákiában 56%-kal nőtt. A szomszédos országok közül Szlovéniában 110, Horvátországban 66, Romániában 63, Ausztriában 54%-kal emelkedett az indikátor értéke. 1990 és 2022 között a vizsgált országok kibocsátásai lényegesen meghaladták az Európai Unió átlagos növekedési ütemét (+26%).