Definíciók
Az Európai Unió 2030-as stratégiájának kidolgozása során a szegénység számítása revízión esett át: a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát egységesen mérő uniós harmonizált mutató egyes részindikátorainak számítása módosult. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik az alábbi három dimenzió közül legalább egyben érintettek:
• relatív jövedelmi szegénységi arány (olyan háztartásban élők aránya, ahol a nettó jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60%-át);
• súlyos anyagi és szociális depriváció (olyan személyek aránya, akik meghatározott 13 tétel közül legalább 7-ben anyagi okból hiányt szenvednek);
• nagyon alacsony munkaintenzitás (olyan háztartásban élők aránya, ahol a 18–64 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20%-át töltötték munkával).
Súlyos anyagi és szociális depriváció azon személyekre érvényes, akikre az alábbi tizenhárom problémából legalább hét jellemző: 1. váratlan kiadások fedezetének hiánya; 2. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék; 3. a lakás megfelelő fűtésének hiánya; 4. kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya; 5. évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya; 6. anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival; 7. problémás az elhasználódott bútorok cseréje; 8. elhasználódott ruhák; 9. nem rendelkezik legalább két pár cipővel, amelyekből az egyik minden évszakban használható; 10. hetente egy kisebb összeget nem tud magára költeni; 11. nem tud rendszeresen részt venni fizetős szabadidős programokon; 12. legalább havonta egyszer nem tudja vendégül látni rokonait, barátait, vagy elmenni velük vendéglátóhelyre; 13. nem rendelkezik otthon interneteléréssel.
Relevancia
A fenntartható fejlődés fogalmától elválaszthatatlan az a követelmény, hogy a társadalom mindegyik rétege számára elérhetőek legyenek azok a javak és szolgáltatások, amelyek részét képezik egy átlagosan elfogadható életvitelnek. A fenntarthatóság megkérdőjeleződik, ha az előrejutás lehetősége csupán szelektív módon lehetséges és léteznek olyan társadalmi csoportok, amelyek nem képesek fedezni alapvető szükségleteiket. A szegénység, illetve a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem az Európa 2030 stratégiában is prioritásként szerepel. Ennek kidolgozásakor a minél pontosabb mérés elérése érdekében a súlyos anyagi depriváció korábban használt mutatóját is felülvizsgálták, a vizsgált tételeket 9-ről 13-ra bővítették. Azon személyekre vonatkozik a súlyos anyagi és szociális depriváció, akikre a 13 tételből legalább 7 jellemző. Az indikátor a szegénység elleni küzdelem egyik legfontosabb mérőszáma.
Elemzés
A mutatót 2015 óta méri az Európai Unió. Azóta Magyarországon markánsan javult a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya, ennek következtében egyre kisebb mértékű a hátrány az EU-átlaghoz képest. Míg 2015-ben a lakosság 24,1%-át, addig 2024-ben 9,3%-át érintette a súlyos anyagi és szociális depriváció. Korcsoportok szerint: hazánkban leginkább az 50–64 évesek csoportját veszélyezteti, míg a legkedvezőbb helyzetben 25–49 évesek vannak, körükben a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 7,4%-ot tett ki 2024-ben.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unióban 2023-ban a lakosság 6,8%-a élt súlyos anyagi és szociális deprivációban. A legnagyobb arányban Romániában és Bulgáriában nélkülöztek, előbbiben a népesség 19,8%-a, utóbbiban 18,0%-a volt érintett. A legkedvezőbb helyzetben Szlovénia volt, ott mindössze 2,0% tartozott a súlyosan depriváltak közé.