Definíciók

Munkanélküli az, aki a vonatkozási héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg, vagy – gyermekgondozási ellátás igénybevétele esetén – tartósan volt távol, a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, és két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást. Az a foglalkoztatottnak nem minősülő személy, aki már talált munkát, amelyben 90 napon belül dolgozni kezd, csak abban az esetben számít munkanélkülinek, ha – adott esetben – két héten belül munkába tudna állni.

Munkanélküliségi ráta: a munkanélküliek megfelelő korcsoportba tartozó, gazdaságilag aktív népességhez (akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek összessége) viszonyított aránya.

Relevancia

A társadalmi kirekesztődés és a szegénység kockázata fokozottabban érinti azokat a társadalmi csoportokat, amelyekben a munkahelyhiány vagy a munkavállalás szempontjából releváns készségek és jártasságok, valamint a megfelelő szakképzettség hiánya miatt nehezebben találnak munkát. Ezek a hátrányok területileg jelentősen különböznek. Ezeknek a csoportoknak a felzárkóztatása és a társadalmi kohézió erősítése a munkaerőpiaci pozíciójuk javítása nélkül megvalósíthatatlan. A fiatalok munkavállalásának ösztönzése, valamint támogatása, a későbbi munkavállalásukat segítő munkatapasztalatok megszerzése érdekében szintén a fenntartható fejlődés alapját képezik.

Elemzés

A ráta 2010 és 2012 között tartósan magas, 10% feletti volt, a legmagasabb 2010-ben (10,8%). 2014-től a munkaerőpiaci folyamatok kedvezően alakultak: nőtt a foglalkoztatottság és csökkent a munkanélküliség. A munkanélküliségi ráta az ezt követő években tovább mérséklődött, 2019-ben érte el az eddigi legalacsonyabb értéket, 3,3%-ot, majd 2020-ban, a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek hatására 4,1%-ra emelkedett. 2021 második felében már ismét javult a munkanélküliség, azonban jelentősebb csökkenés csak 2022-ben történt, amikor a ráta értéke 4,1-ról 3,6%-ra esett vissza. 2023-ban a munkanélküliség szintje ismét elérte a koronavírus-járvány idején mért 4,1%-os arányt.

2020-ban a férfiak és a nők munkanélküliségi rátája megegyezett, 4,1%volt, mely 2021-re a férfiak körében 3,9%, 2022-re 3,7%-ra mérséklődött. A nők esetében a 2021-es kismértékű emelkedést követően 2022-re 0,7 százalékponttal 3,5%-ra csökkent a munkanélküliek aránya. 2023-ban a ráta értéke mindkét nem esetében ismét elérte vagy kismértékben meghaladta a 2020-as szintet, a férfiaknál 4,1%, a nőknél 4,2% volt.

A fiatalok nagyobb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon munkanélküliként, mint idősebb társaik. A 15–24 és a 25–29 éves korcsoportba tartozók munkanélküliségi rátája historikusan meghaladta az országra jellemző átlagértéket, mely 2023-ban a 15-24 évesek körében több mint háromszorosa volt annak. A fiatalok magas munkanélküliségi rátája elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a középfokú oktatás időtartamának meghosszabbodása és a felsőoktatás expanziója miatt jelentősen csökkent a fiatalok munkaerőpiaci részvétele, és így elsősorban a képzetlenebb réteg jelenik meg a munkaerőpiacon foglalkoztatottként vagy álláskeresőként. A fiatal munkanélküliek többsége az iskolázatlanabb rétegekből kerül ki, vagyis azok közül, akik hátránnyal indulnak a munkaerőpiacon képzettebb társaikkal szemben, illetve a már munkatapasztalattal rendelkező, idősebb korcsoportokkal szemben. 2023-ban a 15-24 éves korcsoport munkanélküliségi rátája 12,8% volt, míg az idősebb, 55-59 éveseké 2,8%-ot tett ki.

A megosztottság területi dimenziója is jelentős. A 2008-as válságot követően a munkanélküliség leginkább a fejlettebb térségekben, a Dunántúl északi részén lett kisebb, ahol a válság hatására megingott iparágak élénkülni kezdtek. 2014-től kezdődően mindegyik régióban jelentősen csökkent a munkanélküliség, összefüggésben többek között a közfoglalkoztatás kiszélesítésével. A munkanélküliség tekintetében kialakult területi különbségek azonban a munkaerőpiaci helyzet javulása mellett is fennmaradtak, 2023-ban a munkanélküliségi ráta a Közép-Dunántúlon volt a legalacsonyabb (2,2%), és az Észak-Alföldön a legmagasabb (6,7%).

Nemzetközi kitekintés

A globális gazdasági válság munkaerőpiacra gyakorolt hatását, az abból történő kilábalást a munkanélküliségi ráta alakulása jól tükrözi. Míg 2010-ben Magyarország munkanélküliségi rátája 0,7 százalékponttal meghaladta az uniós átlagot, addig 2012 óta alatta maradt, 2020-ban 3,1 százalékponttal. 2023-ban az uniós tagországok rangsorában – 4,1%-os aránnyal – a 7. legalacsonyabb volt Magyarország. Spanyolországban (12,2%) és Görögországban (11,1%) volt a legmagasabb a munkanélküliség, a legalacsonyabb pedig Csehországban (2,6%) és Lengyelországban (2,8%).