Definíciók
A munkavégzés azon formáit, amelyek eltérnek a szokásostól atipikusnak tekintjük. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben, határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként történő foglalkoztatás. Ezen definícióból kiindulva elemzésünkben atipikus foglalkoztatási formaként kezeljük a részmunkaidőben dolgozókat, akik önbevallás alapján részmunkaidőben dolgoznak.
Relevancia
Amennyiben az atipikus foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését, ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését. A foglalkoztatottság növelését a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik fontos alapkövének tartják.
Elemzés
A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon nagyon alacsony. 2000 és 2007 között a részmunkaidőben foglalkoztatott 15-74 évesek aránya alig változott, jellemzően 4% körül alakult. 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások. Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, amely 2012-re 7,1%-ra nőtt. 2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent, 2017-re 4,8%-ra mérséklődött. Ezt követően a részmunkaidős foglalkoztatás nem, vagy csak kismértékben nőtt egészen 2020-ig – ekkorra a mutató értéke 5,6%-ra emelkedett. A magasabb arány hátterében a koronavírus-járvány okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át. A járvány lecsengését követően a részmunkaidős foglalkoztatás mértéke ismét csökkenésnek indult és 2023-ra 4,8%-ra esett vissza.
A nők közül megközelítőleg kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre. Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásai (gyermekgondozási ellátás) révén az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel. 2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya 6% alatt maradt, 2012-re 9,8%-ra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as 8,2%-os csúcs után fokozatosan csökkent. A ráta értéke 2023-ban 6,7% volt.
Nemzetközi kitekintés
Az unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek megfelelően 2023-ban szinte minden ötödik munkavállaló nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végzi. Magyarországon arányuk 4,8% volt. A részmunkaidős foglalkoztatás az összes tagországban a nőkre jellemző inkább; az Európai Unióban a nők 29%-a, a férfiaknak pedig a 9,4%-a tekinti munkáját részmunkaidősnek.