Definíciók

Nonprofit szervezetek foglalkoztatottjainak száma: alapítványok (magán-, illetve köz- és vagyonkezelő alapítványok) és társas nonprofit szervezetek (egyesületek, egyesülések, szövetségek, szakmai, munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, köztestületek, nonprofit gazdasági társaságok, nonprofit intézmények) foglalkoztatottjainak száma. Szervezeti jelleg szerint az összes nonprofit szervezet döntő többsége a klasszikus civil szektorba (magánalapítványok, egyesületek, szövetségek) tartozik, a maradék pedig a nonprofit vállalkozások (nonprofit gazdasági társaságok, köz- és vagyonkezelő alapítványok) és az érdekképviseletek (köztestületek, munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek) közé sorolható.

Relevancia

A nonprofit szektor humánerőforrásának a jelentősége abban rejlik, hogy kiegészíti a versenyszféra munkaerő-keresletét és -kínálatát, elősegíti a szférában munkát vállalók hatékony foglalkoztatását az önkéntesség által, továbbá humánus munkafeltételeket biztosít, például a munkaidővel való gazdálkodás terén, ezáltal hozzájárulva a fenntartható foglalkoztatáshoz.

Elemzés

A nonprofit szervezetek 2023-ban együttesen 162 ezer főnek biztosítottak munkát, 108 ezernek teljes munkaidőben. Mindez a nemzetgazdaságban foglalkoztatottaknak közel 4,5%-át jelentette.

A klasszikus civil szervezetek ([magán]alapítványok, egyesületek, szövetségek) humánerőforrása jelentősen eltér a nem klasszikus szervezeti formákhoz tartozó nonprofit vállalkozásoktól (nonprofit gazdasági társaságok, köz-es vagyonkezelő alapítványok) és az érdekképviseletekétől. Míg az utóbbiaknál a humánerőforrás 95%-át a fizetett munkaerő teszi ki, és az önkéntesség csekély mértékben jellemző, addig a civil szervezetek munkaerőigényének 35%-át az önkéntes tevékenység biztosítja. A klasszikus civil szervezeteknél a saját alkalmazottak kisebb arányban jelentek meg a szektorátlaghoz viszonyítva, de önkénteseket, tagokat nagyobb arányban alkalmaztak, ami a finanszírozási források szűkösségére is visszavezethető. A nonprofit gazdasági társaságoknál éppen fordított volt a helyzet, esetükben a saját alkalmazás a gyakoribb, és gyakorlatilag önkéntesek bevonása nélkül működtek.

Mindez azt is jelenti, hogy az alapítványok és az egyesületek működéséhez és fenntarthatóságához elengedhetetlen – az amúgy szintén fontos pénzügyi támogatások mellett – ez a döntően ideirányuló „időadomány”.