Definíciók
Korai iskolaelhagyóknak (leszakadóknak) azok a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű 18–24 évesek minősülnek, akik a kikérdezést megelőző négy hét folyamán semmiféle (sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben nem vettek részt. A mutató a korai iskolaelhagyóknak a megfelelő korcsoportba tartozó (18–24 éves) népességen belüli arányát jelzi.
Relevancia
Az oktatásból idő előtt kikerülő személyek képezhetősége, foglalkoztathatósága komoly problémát jelent. Az alacsony iskolai végzettség rontja a munkaerőpiaci esélyeket, megnehezíti a megfelelő jövedelmet biztosító munkához való jutást, ezáltal szegénységi kockázatot jelent. Emiatt a mutató a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (2013) kiemelt indikátora is. Az Európai Unió Európa, 2030 nevű stratégiájának legfontosabb célkitűzései között nevezte meg a korai iskolaelhagyók arányának 9% alá csökkentését.
Elemzés
A hazai adatok tekintetében 2023-ban a 18–24 éves, alapfokú végzettségű, tanulmányokat nem folytató fiatalok, az úgynevezett korai iskolaelhagyók aránya 2,3 százalékponttal volt alacsonyabb 2000-hez képest. 2010-ig arányuk kisebb ingadozásokkal mérséklődött: 2000 és 2010 között 13,9-ről 10,8%-ra javult a mutató értéke. Ezt követően – az uniós folyamatokkal ellentétesen – a tendencia megfordult, a korai iskolaelhagyók aránya 2017-re elérte a 12,5%-ot. 2023-ban a mutató értéke 11,6% volt, ami továbbra is elmarad az unió által 2030-ra kitűzött, 9%-os célértéktől. Azoknak a fiataloknak, akik az iskolarendszerű oktatásból idő előtt lépnek ki, és a felnőttoktatásban sem szereznek magasabb végzettséget, szakképzettséget, a munkaerőpiacon jellemzően csak az alacsony jövedelmet biztosító pozíciók betöltésére van esélyük. A kedvezőtlen folyamatok összefüggésbe hozhatók azzal, hogy 2012-ben a tanköteles kor 18-ról 16 évre csökkent. A foglalkoztatásba való integráció megkönnyítése a közfoglalkoztatási programok révén szintén erősítette a fiatalok végzettség nélküli kiáramlását az oktatásból.
2010 és 2023 között mindkét nem esetében emelkedett a leszakadók aránya, a férfiaknál 1,2 százalékponttal 12,7, a nőknél 0,3 százalékponttal 10,4%-ra. A területi különbségek rendkívül nagyok. 2023-ban a korai iskolaelhagyók aránya Nyugat-Dunántúlon volt a legalacsonyabb (5,3%), emellett csak Budapesten mértek alacsonyabbat a 2020-as uniós célértéknél. A korai iskolaelhagyók aránya – a többi régiótól jelentősen leszakadva – Észak-Magyarországon volt a legmagasabb, itt a fiatalok 18,3%-a hagyta abba tanulmányait, mielőtt középfokú végzettséget szerzett volna.
Nemzetközi kitekintés
A korai iskolaelhagyók aránya az Európai Unióban összességében folyamatosan csökkent az elmúlt tíz évben. 2023-ban a mutató 9,5%-ra mérséklődött, amely az évtized végére kitűzött célértéket csupán 0,5 százalékponttal haladta meg.
A mutató értéke Horvátországban volt a legalacsonyabb 2,0%, de Görögországban, Lengyelországban és Írországban is 5% alatti.
Az elmúlt tíz évben a mediterrán országokban volt a legdinamikusabb csökkenés, ami az országok közötti különbségeket is mérsékelte. 2023-ban a rangsor végén Románia állt 16,6%-kal, és további hét országban, köztük Magyarországon haladta meg a 2020-ra kitűzött 10%-os célértéket a korai iskolaelhagyók aránya. Míg 2010-ben Magyarországon az uniós átlagnál 3,0 százalékponttal kedvezőbben alakult azon fiatalok aránya, akik legfeljebb alapfokú végzettséggel hagyták el az oktatást, addig 2023-ban az EU-átlagot 2,1 százalékponttal meghaladó értékkel az uniós tagországok rangsorában hazánk a 24. helyre került.