Definíciók

A foglalkoztatási arány a foglalkoztatottaknak a népességhez viszonyított aránya. Foglalkoztatott, aki a kérdezés hetét megelőző héten (az ún. vonatkozási héten) legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. A teljeskörűsítés 2018-tól kezdődően a 2022. évi népszámlálást is figyelembe vevő sarokszámrendszeren alapul. 2021. január 1-jétől a GYED, GYES mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. A jogszabály bevezetése miatt törés van az érintett idősorokban, így közvetlenül az 1992–2008 közötti, valamint a 2009 és azutáni időszak adatai hasonlíthatók össze. A módszertani változás eredményeként a nők foglalkoztatási mutatói jelentős mértékben módosultak.

Relevancia

A humán erőforrások értékét alapvetően meghatározza a munkavégzésre való képesség. A szegénység elleni küzdelem és az esélyegyenlőtlenségek csökkentésének fontos eszköze a foglalkoztatottság növelése és a hátrányokkal induló csoportok munkaerőpiaci pozícióinak javítása. A társadalmi kirekesztettség mérséklését célzó programok segítségével a munkába bevonhatók körét szükséges bővíteni, a foglalkoztatottságot pedig javítani. A foglalkoztatás azonban nemcsak a jövedelmi biztonságot növeli, de a társadalmi tőke megalapozásán és fejlesztésén keresztül a társadalmi integrációt is erősíti. Elemzésünkben a mutató alakulását a foglalkoztatás szempontjából kiemelt 15–64 éves korcsoportban vizsgáljuk.

Elemzés

A rendszerváltást követő gazdasági sokk hatására 1997-ig drámaian csökkent a foglalkoztatás, ezt követően mértéke lassú ütemben emelkedett, majd a 2000-es évek elejétől 2007-ig számottevően nem változott. A gazdasági válság hatására jelentősen csökkent a foglalkoztatás, a mélypontját 2010-ben érte el, ekkor a 15–64 éves népesség foglalkoztatási aránya 57,0% volt. Ezután 2019-ig töretlenül (72,4%-ra) nőtt a foglalkoztatási ráta értéke. 2021-ben a koronavírus-járvány enyhülésével a foglalkoztatottak száma ismét bővült. 2023-ban a foglalkoztatási ráta értéke 74,9%-ra emelkedett, melyet egyrészt az elsődleges munkaerőpiac élénkülése, másrészt a nyugdíjkorhatár emelése okozott.

A közfoglalkoztatás 2009-ben kezdődő kiterjesztése nagyban hozzájárult a foglalkoztatottság bővüléséhez és ezzel a mutató jelentős javulásához. Ugrásszerű változás 2012-től volt kimutatható, összhangban ennek a foglalkoztatáspolitikai eszköznek az egyre intenzívebb alkalmazásával, valamint azzal, hogy Magyarországon a szociális segélyezési rendszer a közfoglalkoztatásban való részvételhez köti az ellátás folyósítását. A közfoglalkoztatottak száma a válság előtti évekhez képest többszörösére nőtt, és 2016-ban érte el a legmagasabb szintet, amikor is a 15–64 évesek körében átlagosan 221 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatási programok keretében. A gazdasági helyzet általános javulásának eredményeként, illetve a kormányzat céljával összhangban olyan intézkedések születtek, amelyek nagymértékben elősegítették a közfoglalkoztatottak nagyarányú visszaterelését az elsődleges munkaerőpiacra. 2023-ban éves átlagban mindössze 66 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatottként, amely 70%-kal volt kevesebb a 2016. évinél, de az egy évvel korábbihoz képest is 11%-kal csökkent.

A foglalkoztatás rendszerváltást követő visszaesése az alacsony iskolai végzettségűeket (az általános iskola legfeljebb 8 osztályát végzetteket) érintette a legkedvezőtlenebbül. A közfoglalkoztatás felfuttatása javított ezen a helyzeten, a programok ugyanis elsősorban ezt a csoportot, az alacsony iskolai végzettségűeket célozták. Míg 2009-ben az alacsony iskolai végzettségűek 5,3%-a dolgozott közfoglalkoztatottként, addig 2016-ban már 22%-uk számára biztosított jövedelmet, illetve megélhetést a közfoglalkoztatás. A közfoglalkoztatás visszaszorításának következtében ez az arány 2023-ban 9,5% volt. A vizsgált 15–64 éves korcsoportban a foglalkoztatottság elmarad az EU27_2020 átlagától, lemaradásuk azonban az elmúlt 10 évben közel 8 százalékponttal csökkent. A közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája sokkal kedvezőbb, elhelyezkedési esélyeik a munkaerőpiacon jobbak, így az előbbi 2014, az utóbbi már 2011 óta meghaladja az uniós átlagot, 2023-ban 5,9, illetve 5,1 százalékponttal.

A koronavírus-járvány gazdasági következményeként 2020-ban a foglalkoztatás korábbi növekvő trendje megtört, azonban éves szinten mindössze 0,3 százalékponttal, így 72,1 %-ra csökkent a foglalkoztatás. 2023-ban a 15–64 évesek foglalkoztatási rátája a járvány előtti szintet is meghaladva 79,2%-ra nőtt. A bővülés motorja a hazai elsődleges munkaerőpiac volt, az itt dolgozók száma 13 ezer fővel nőtt az előző évhez képest. A külföldi telephelyen dolgozók száma uniós csatlakozásunkat követően évről évre folyamatosan bővült, 2016-ban 118 ezer főre emelkedett. Számuk – szezonális hatásoktól ugyan nem függetlenül, de – éves átlagban kissé mérséklődött, 2023-ban a 15–64 éves foglalkoztatottak 2,0%-a jelölt munkavégzése helyének külföldi telephelyet.

A foglalkoztatásban hagyományosan jelentősek a területi különbségek.  2023-ban Győr-Moson-Sopronban (81,0%), Budapesten (79,2%) és Komárom-Esztergom (78,9%) vármegyében a legmagasabb a foglalkoztatási ráta. A leghátrányosabb megyék továbbra is az északi országrészről és a Dél-Dunántúli régióból kerültek ki: Szabolcs-Szatmár-Bereg (68,9%) és Borsod-Abaúj-Zemplén (69,3%), valamint Tolna (69,1%) és Somogy (69,5%) vármegyékben legalacsonyabb a foglalkoztatottság. A két szélső értéket képviselő Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye foglalkoztatási rátája között 12 százalékpont a különbség.

Nemzetközi kitekintés

A magyar foglalkoztatási arány a 15–64 évesek korcsoportjában (74,9%) 2023-ban meghaladta az uniós átlagot (70,4%). EU-csatlakozásunk évében, 2004-ben hazánkat az uniós átlagnál alacsonyabb foglalkoztatási szint jellemezte és ez a különbség a válság éveiben megugrott, 2009-ben 5,6 százalékpont volt. Ezt követően Magyarországon az uniós átlagot meghaladóan nőtt a foglalkoztatási ráta. 2009-hez viszonyítva 2023-ban 17,7 százalékponttal emelkedett, amely a második legnagyobb növekedés volt uniós szinten.

Az Európa 2020 Stratégiában meghatározott foglalkoztatási célok alakulásának megfigyelési köre a 20–64 éves korcsoport, amelyre vonatkozólag az Európai Unió 2020-ra a foglalkoztatási rátájuk 75%-ra emelését tűzte ki. Ezt a célértéket Magyarország már 2017-ben elérte, majd a 2019-es csúcsot (77,7%) követően 2020-ban a – a koronavírus-járvány következtében – 77,6%-ra mérséklődött. A foglalkoztatás mértéke a járvány által leginkább érintett hónapokban sem csökkent 75% alá, 2023-ban pedig rekordmagas szintre, 80,7%-ra nőtt.