Fenntartható fejlődési célok

Fő indikátor piktogramja

A szárazföldi ökoszisztémák védelme, helyreállítása és fenntartható használatának támogatása, a fenntartható erdőgazdálkodás, a sivatagosodás leküzdése, a talajdegradáció megállítása és visszafordítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása

Rövid táv
Hosszú táv
i
Created with Highcharts 8.2.2Ezer hektár%Őshonos fafajok állományaForrás: Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály.Őshonos faállománnyal borított területŐshonos faállománnyal borított terület aránya2000200120022003200420052006200720082009201020112012201320142015201620172018201920202021202202004006008001 0001 2001 400010203040506070
Created with Highcharts 8.2.2Ezer hektár%A faállománnyal borított erdőterület megoszlása fafajcsoportok szerint, 2022(1998=100%)Forrás: Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály.20221998=100%AkácTölgyCserErdeifenyőEgyéb kemény lombosNemesnyárBükkGyertyánHazai nyárFeketefenyőÉgerEgyéb lágy lombosEgyéb fenyőFűz0100200300400500050100150200250
Created with Highcharts 8.2.2Millió m³%Az élőfakészlet megoszlása fafajcsoportok szerint, 2022(1998=100%)Forrás: Nemzeti Földügyi Központ, Erdészeti Főosztály.20221998=100%TölgyAkácCserBükkErdeifenyőEgyéb kemény lombosGyertyánNemesnyárHazai nyárFeketefenyőÉgerEgyéb lágy lombosEgyéb fenyőFűz0204060801000100200300400500
Graikon letöltés PNG képként Graikon letöltés CSV fájl ként
2022-ben az őshonos fafajok által borított erdőterület aránya 64% volt Magyarországon.
2022-ben az erdőterület legnagyobb részét a nem őshonos akác foglalta el.
Az őshonos tölgy után a nem őshonos akác alkotja a hazai faállomány legnagyobb részét.

Definíciók

Őshonos fajoknak nevezzük azokat a fajokat, amelyek hazai társulások természetes elemei. Magyarországon a legnagyobb területet elfoglaló őshonos fák: kocsányos és kocsánytalan tölgy, cser, bükk, gyertyán, hazai nyár. A legismertebb nem őshonos fák: feketefenyő, akác, nemesnyár.

Relevancia

Az elpusztult természetes erdők helyére gyakran nem őshonos fajokat, például fenyőféléket telepítettek, ami hosszú távon káros hatásokkal járt. Egyrészt éghajlati adottságaink nem megfelelőek ökológiai igényeiknek, másrészt a tűlevelű avar megváltoztatja a talaj szerkezetét. Az erdők korai pusztulása után a kopár terület a megváltozott talajviszonyok miatt alkalmatlanná válhat az eredeti természetes társulás visszaállítására. Hasonló eredménnyel járt az akác talajra gyakorolt hatása. A talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben kiaknázza, humuszképzése viszont jelentéktelen. Mindezek következtében a hazai természetvédelem és erdőgazdálkodás egyik fő feladata a környezeti tényezőkkel összhangban lévő eredeti természetes társulások és erdők védelme, ami egyet jelent az erdei fajok populációinak védelmével is. Az erdők természetességének fokozása, természetközeli állapotának megőrzése, az őshonos fafajokkal borított erdőterületek növelése elérendő célokként a Nemzeti Erdőstratégiában (2016–2030) is megfogalmazódnak. Ennek megvalósulásához a stratégia előtérbe helyezi az erdőtelepítések során az őshonos fafajokat és a helyi génkészletű szaporítóanyaggal történő erdőfelújítást, valamint ösztönzi a természetes folyamatokat követő, folyamatos erdőborítást és elegyességet biztosító erdőművelési módszerek alkalmazását. A telepítés és a felújítás alapvető követelménye, hogy a felnövő erdő jellemzői megközelítsék a természetes fás társulásokét. A természeteshez hasonló cserjés és gyepszint kialakulásának és fennmaradásának elősegítésével a társulás állatpopulációinak megmaradása is biztosítható.

Elemzés

Hazánk faállománnyal borított erdőterülete jelentősen, a 2000. évi 1,7 millió hektárról közel 1,9 millió hektárra bővült. Az őshonos fajok 1,2 millió hektárnyi területet foglalnak el. Arányuk az ezredforduló és 2022 között 1,4 százalékponttal csökkent, miközben az őshonos faállománnyal borított terület 8,7%-kal nőtt, azaz az erdőterületek bővülése nagyobb arányban eredményezte az idegenhonos fafajok terjedését. Az őshonos fák aránya 64%, ami azt jelenti, hogy a meglévő erdők ezen területén élő növénytársulások többé-kevésbé hasonlítanak az eredeti természetes fás társulásokhoz. Az idegenhonos fajok által elfoglalt erdőterület nagysága 679 ezer hektár, a faállománnyal borított erdőterület 36%-a.

Hazánk területén az élőfakészlet 87%-át a mérsékelt övi lombos erdők zónájába tartozó fafajok alkotják. Az őshonos fafajok közül is kiemelt jelentőségűek a nemes tölgyek és a bükk. A behozott, meghonosodott fafajok és a különböző klónok elsősorban gyors növekedésük (pl. nemesnyár) vagy szárazságtűrő képességük (pl. feketefenyő) miatt terjedtek el. Bár a legnagyobb erdőterületet az akác foglalja el, élőfakészlet tekintetében a tölgy a legjelentősebb. A lombosfafajok élőfakészletén belül a tölgy fafajcsoport 27%-os aránya kiemelkedő, az akác 16, a cser 14, a bükk 12%-os arányt képvisel. A fenyvesek alkotta élőfakészlet 66%-a erdeifenyő, 34%-a feketefenyő és egyéb fenyőféle.

A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.