Ellenállóképes infrastruktúra kiépítése, az inkluzív és fenntartható iparosítás támogatása és az innováció ösztönzése
Relevancia
A felelős fogyasztásról és termelésről szóló 12. SDG-cél, valamint a fellépés az éghajlatváltozás ellen témájú 13. cél felé tett előrehaladás nyomon követésére szolgál. Ezek a fenntartható fejlesztési célok az Európai Bizottság Európai Zöld Megállapodás keretében meghatározott prioritásaiba ágyazódnak. Az SDG 12. célja átfogó intézkedéscsomagot kér a vállalkozásoktól, a döntéshozóktól, a kutatóktól és a fogyasztóktól a fenntartható gyakorlatokhoz való alkalmazkodás érdekében. Fenntartható termelést és fogyasztást képzel el, amely fejlett technológiai kapacitáson, erőforrás-hatékonyságon és csökkentett globális hulladékmennyiségen alapul. Az SDG 13. célja az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye iránti elkötelezettség végrehajtása annak érdekében, hogy a század közepére klímasemleges világot alakítsanak ki, amely a globális felmelegedést jóval 2 °C alá korlátozza, és 1,5 °C-ot céloz meg (az iparosodás előtti időkhöz képest). Célja továbbá, hogy megerősítse az országok ellenálló- és alkalmazkodóképességét az éghajlattal összefüggő természeti veszélyekkel és az ezekből adódó katasztrófákkal szemben, különös tekintettel a legkevésbé fejlett országok támogatására. Az uniós jogszabályok kötelező CO2-kibocsátási célokat határoznak meg a személygépkocsikra és kisteherautókra, valamint CO2-kibocsátási szabványokat a nehézgépjárművekre (2025-től). A bizottság „Fit for 55” javaslata az új személygépkocsikra és kisteherautókra vonatkozó CO2-kibocsátási szabványok felülvizsgálatára irányul, hogy ezzel is hozzájáruljanak a 2030-as éghajlati célkitűzésekhez és a 2050-re kitűzött klímasemlegességhez.
Elemzés
Az 1990-es évektől a személygépkocsik összesített CO2-kibocsátása Magyarországon intenzívebben emelkedett, mint az uniós átlag. 1991 és 1996 között az 1990-es értékhez képest alacsony szinten stagnált, majd dinamikusan növekedett, elsősorban a bővülő személygépkocsipark miatt. A kibocsátás 2009-re a legalacsonyabb értékkel bíró 1996-os év másfélszeresére emelkedett, majd 2009-től 2013-ig mérséklődött, mivel elsősorban a gazdasági válság elhúzódó hatása, valamint a magasabb adótartalom okozta áremelkedések miatt csökkent a motorbenzin- és a gázolajfogyasztás. 2013 és 2019 között a kibocsátás növekedését jelentős részben a személygépkocsi-állomány gyarapodása okozta. 2019-ről 2020-ra a kibocsátás 13%-kal visszaesett elsősorban a járvány miatt megváltozott közlekedési szokások , például a távmunka miatti alacsonyabb személygépkocsi használat következtében. 2021-ben e mutató értéke 9,6%-kal nőtt. A mutató részesedése a hazai közúti közlekedésen belül 1990 és 2021 között 50 és 68, az unió átlagában 59 és 63% között mozgott.
Nemzetközi kitekintés
A 2021-es adatokat az 1990-es értékekhez viszonyítva megállapítható, hogy a személygépkocsik CO2-kibocsátása tekintetében a V4-országok közül a magyar érték a legkedvezőbb, ami több mint másfélszeresére nőtt. A lengyel mutató a legrosszabb az unióban, ami 4,4-szeresére, melynél kicsit előrébb helyezkedik el a szlovák - ami több mint háromszorosára - és a cseh, ami közel két és félszeresére emelkedett. Szlovénia és Horvátország értékei közel 80%-kal romlottak, a román (+52%) és az osztrák (+31%) érték a magyarnál kedvezőbb, de még ezek is az uniós átlag (+15%) fölött vannak.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.