A vízhez és szanitációhoz történő hozzáférés és a fenntartható vízgazdálkodás biztosítása mindenki számára
Definíciók
A közműves ivóvíz minőségét a víziközmű-szolgáltatók és a népegészségügyi hatóság az 5/2023 (I.12.) kormányrendeletben meghatározott gyakorisággal ellenőrzi. Az ivóvízvizsgálatok eredményeit a víziközmű-szolgáltatók és a hatósági laboratóriumok negyedévente feltöltik az online ivóvízminőségi adatbázisba (Humán Vízhasználatok Informatikai Rendszere, HUMVI), ahol a hatóság ellenőrzi és jóváhagyja azokat. A jóváhagyott adatok képezik az alapját az országos vízminőségi értékeléseknek. Arzénszennyezettség által érintett település alatt azon településeket értjük, ahol a rendelkezésre álló vízminőségi adatok jellemző értéke (középérték, medián) az adott évben meghaladta a 10 µg/l határtértéket.
Relevancia
Az ivóvíz minősége fontos egészséget befolyásoló tényező. Magyarországon kémiai szempontból évtizedeken át a geológiai eredetű szennyezők (elsősorban az arzén, kisebb mértékben a bór, a fluorid és az ammónium) jelentették a legnagyobb problémát az ivóvízben. Az arzén mind egészségkockázatát, mind az érintett települések számát tekintve a legnagyobb jelentőségű. A szervetlen arzénvegyületeket bizonyított humán karcinogénként tartják nyilván. Epidemiológiai vizsgálatok a hosszú időn át fogyasztott, nagy arzénkoncentrációjú ivóvíz esetén egyértelmű összefüggést mutattak ki az arzénbevitel és egyes rákos megbetegedések (különösen a bőrrák, nagyobb koncentrációk esetén a tüdő-, a vese-, és a hólyagrák) kockázatának növekedése között. Az ivóvíz arzénkoncentrációjára vonatkozó, egészségkockázat-alapú hazai és európai uniós határérték 10 µg/l.
Elemzés
magasabb, 50 µg/l határérték volt érvényben. 2004-ben még több mint 400 településen 10 µg/l felett volt az ivóvíz arzénkoncentrációja, ami közel egymillió lakost érintett. Átmeneti engedély alapján 2012. december végéig 343 település térhetett el a határértéktől. 2013-tól azonban már mindenhol egységesen a 10 µg/l határérték. A 2007 óta zajló Ivóvízminőség-javító Program keretében az arzén, a bór, a fluorid, a nitrit vagy az ammónium miatt kifogásolt ivóvizű települések a KEOP 1.3.0 és 7.1, majd 2016-tól a KEHOP 2.1 keretrendszerben nyújthattak be pályázatot. Az Ivóvízminőség-javító Program jelentős előrelépést eredményezett a szolgáltatott ivóvíz minőségében. A pályázatok előrehaladásával és befejezésével 2016–2017-ben az érintett települések és lakosok száma jelentősen csökkent: 2016-ban mintegy 140 ezer fő, 2017-ben kb. 50 ezer fő fogyasztott nagy arzéntartalmú ivóvizet. 2019-re a korábban arzén, bór vagy fluorid miatt kifogásolt ivóvizű települések többségén befejeződött az ivóvízminőség-javító beruházás. 2020–2021-ben már csak 9 olyan település, illetve településrész volt (35 ezer lakossal), ahol az arzén koncentrációja meghaladta a határértéket. 2022-ben technológiai probléma miatt 10-re nőtt azon települések (és közel 40 ezerre az érintett lakosok) száma, ahol a szolgáltatott víz arzéntartalma meghaladta a határértéket. Ahol még folynak az ivóvízminőség-javító munkálatok, a lakosok számára átmeneti vízellátás keretében, általában konténeres arzénmentesítő technológia telepítésével biztosítanak egészséges ivóvizet.
Nemzetközi kitekintés
Az ivóvíz arzéntartalma a legtöbb esetben természetes, geológiai eredetű. A földkéregben gyakran megtalálható elem. Az arzén tipikus koncentrációja a felszíni vizekben általában 1-2 µg/l vagy az alatt van, felszín alatti vizek esetében ez akár több nagyságrenddel is lehet. Nagyobb arzénkoncentrációra lehet számítani azon térségekben, ahol a lassú áramlású rétegvíz geológiailag fiatal üledékeken szűrődik át, valamint a fokozott geotermikus aktivitású területek közelében. Az ivóvíz arzéntartalma tehát elsősorban azokban az országokban jelent problémát, ahol az ivóvízbázis jelentős részét ilyen felszín alatti vízbázisok biztosítják, Európában elsősorban a közép-európai országok érintettek, Magyarország mellett Csehország, Románia, Szerbia, Szlovákia, valamint Olaszország. 2006-os adatok szerint Magyarország, Románia és Szlovákia lakosságának közel negyede fogyasztott 10 µg/l feletti arzénkoncentrációjú ivóvizet. Ennek megoldása valamennyi EU-tagállam kötelezettsége. Magyarország számára az Európai Unió a csatlakozást követően kétszer 3 év átmeneti eltérést (derogációt) biztosított az arzénhatárértéknek való megfelelés alól, majd a nem teljesítés miatt 2016-ban kötelezettségszegési eljárást indított. Az ivóvízminőség javításáról, az előrehaladásról Magyarország rendszeresen, félévente jelentést tesz az Európai Unió felé.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak.