Az egészséges élet biztosítása és a jóllét előmozdítása minden korosztály valamennyi tagjának
Definíciók
Rendszeres dohányzónak számítanak azok, akik napi rendszerességgel gyújtanak rá, naponta szívnak cigarettát, vagy fogyasztanak bármilyen dohányterméket, kivéve a dohányzást helyettesítő vagy imitáló elektronikus eszközöket.
Relevancia
A dohányzás bizonyítottan oksági kapcsolatban áll számos daganatos, szív- és érrendszeri, illetve légzőszervi betegség kialakulásával. Az anyai dohányzás emellett számos komplikációhoz vezethet a teherbeeséssel, a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban is, és a bölcsőhalál bekövetkezésének kockázatát szintén emeli. A dohányzás egyes fertőző betegségek esetében is szerepet játszhat: a HIV-fertőzöttek különösen veszélyeztetettek gyenge immunrendszerük miatt. A tbc-halálozások magas számához is hozzájárul. A dohányzás következtében megromlott egészségi állapot nemcsak az egyén számára okozhat problémát, hanem az egészségügyi ellátások gyakoribb igénybevételéhez és a kiesett munkanapok számának emelkedéséhez is vezethet, ez pedig jelentősen növeli a társadalmi költségeket is.
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia célként fogalmazza meg az egészségkockázatos magatartásformák arányának mérséklését. Az egészségtudatos magatartás az egyének elsődleges felelőssége, a kormányzat számára viszont az egészségre káros termékekkel kapcsolatos tájékoztatás, a tiltás vagy az adóztatás szolgálhat eszközként a lakosság egészségi állapotának javítására, hiszen ezzel csökkenteni lehet az ilyen termékek árversenybeli előnyeit.
Elemzés
A dohányzás mint egészségkárosító magatartásforma a lakosság jelentős hányadára jellemző, hiszen csaknem minden harmadik felnőtt gyújt rá alkalomszerűen vagy akár naponta. A két nem között számottevő a különbség: a dohányzó nők aránya alacsonyabb, mint a dohányzó férfiaké. Mivel a férfiak körében csökkenés tapasztalható, a nőknél viszont nem történt jelentős változás az elmúlt évtizedben, a nemek közötti olló zárulni látszik. A 2019-ben végzett európai lakossági egészségfelmérés adatai szerint közel 2,4 millió felnőtt dohányzott Magyarországon, többségük napi rendszerességgel. A két nem között jelentős eltérés volt: a nők 22, a férfiak 27%-a gyújtott rá mindennap. 2000 óta összességében a férfiaknál csökkent, a nőknél stagnált a rendszeresen dohányzók aránya. A 65 évesek és annál idősebbek között lényegesen alacsonyabb a rendszeresen dohányzók aránya (a férfiaknál 12, a nőknél 11%), mint a 18–34 és a 35–64 éves korosztályokban (a férfiaknál 35 és 31, a nőknél 27 és 26%). A férfiak körében az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon (37 és 35%), a nőknél Észak-Magyarországon és a Közép-Dunántúlon (27 és 26%) a legmagasabb a rendszeresen dohányzók aránya. A naponta dohányzóké mindkét nemnél (a férfiaknál 18, a nőknél 17%) Budapesten a legalacsonyabb.
A védőnői jelentés (OSAP 2087) szerint a gondozott várandós nők körében a dohányzás enyhén csökkenő tendenciát mutat. A kétezres évek elejét jellemző 14-15%-hoz képest a 2010-es évek végén 11-12%, 2022-ben 11% volt a dohányzók aránya a várandós nők között.
Nemzetközi kitekintés
Az európai egészségfelmérés 2019-es adatai szerint a rendszeresen cigarettázók hazai aránya európai viszonylatban közepesnek tekinthető, alig haladja meg az EU27_2020 átlagát. A dohányzás hatását vizsgálva azonban ennél jóval kedvezőtlenebb a helyzet Magyarországon (többek között azzal összefüggésben, hogy mennyi és a szervezetre gyakorolt hatását tekintve milyen minőségű dohányterméket fogyasztanak a rendszeresen dohányzók, illetve hogy az ellátórendszer milyen hatékonysággal tud beavatkozni). A dohányzással összefüggő százezer lakosra jutó hazai standard halálozási ráta 2019-ben több mint kétszerese volt az EU-államok átlagának (358,9 és 152,1) az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint. Azok közül az országok közül, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre áll 2019-es adat, hazánkat csak Litvánia múlja felül a dohányzással összefüggő halálozás terén. A mutató értéke ugyanakkor határozottan csökkent az elmúlt évtizedekben: 1980-ban még 570,2, 1990-ben 542,3, 2000-ben 512,9, 2010-ben 425,2, 2018-ban pedig 364,8 volt a százezer főre jutó standardizált halálozási ráta Magyarországon.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.