Tartós, befogadó és fenntartható gazdasági növekedés, teljes és termelékeny foglalkoztatás és méltányos munka elősegítése mindenki számára
Definíciók
A teljes termékenységi arányszám kifejezi, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett. Egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét jelzi, amelyet az adott évi női korspecifikus termékenységi arányszámok összegzésével számítunk ki.
Relevancia
Egy ország népességszáma akkor fenntartható, ha teljes termékenységi arányszáma eléri a 2,1-et. Ezt nevezzük reprodukciós szintnek. Amennyiben a termékenység tartósan a reprodukciós szint alá kerül, az össznépesség csökken és öregszik. A reprodukciós szinthez közeli tartós termékenység kiegyensúlyozott korösszetételű népességet eredményez, ami nélkülözhetetlen feltétele a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer hosszú távú fenntarthatóságának. A magas termékenység túlnépesedéshez is vezethet, amely olyan nehézségekkel jár együtt, mint például az élhető környezet és az erőforrások megterhelése. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia középtávon kívánatosnak és elérhetőnek tartja a születésszám növelését, a halandóság csökkentését, ezek eredményeképpen a népességfogyás lelassítását, hosszú távon pedig a népességszám stabilizálását.
Elemzés
Az 1990-es években a hazai termékenység erőteljesen csökkent, a 2000-es években alacsony szinten ingadozott. 2011-ben elérte az addigi mélypontot (1,23), majd 2012 és 2016 között 1,49-ra nőtt. A 2017 és 2019 közötti stagnálást követően a mutató értéke ismét emelkedett, és 2020-2021-ben elérte az 1,59-ot, majd 2022-ben 1,52-ra csökkent. Míg 1990-ben a termékenység mintegy 11%-kal maradt el a reprodukció szintjétől, addig 2022-ben már 27%-kal. A termékenység alacsony szintje a későbbre halasztott születésekkel és a kevesebb gyermek vállalásával magyarázható. A későbbi gyermekvállalás nem feltétlenül jár együtt a nők befejezett termékenységének csökkenésével, mivel életük során pótolhatják elhalasztott szüléseiket. Ezzel együtt megnő az esélye annak, hogy akaratuk ellenére az eredetileg tervezettnél kevesebb gyermeket vállalnak. A társadalomban kialakult termékenységi minta a felnövekvő fiatal generációk gyermekvállalási magatartására is hatással van. A termékenységi mutató 1990-ben Közép-Magyarországon (1,60), azon belül az azóta különvált Budapesten (1,47) volt a legalacsonyabb, az Észak-Alföldön pedig – a reprodukciós szintet elérve – a legmagasabb (2,10). 2022-ben Észak-Magyarország mutatója volt a legkiemelkedőbb (1,79), Budapesté a legalacsonyabb (1,16). Az ország területi egységei közötti különbségek nem változtak számottevően az elmúlt évtizedben. Az egyszerű reprodukció szintjéhez képest a legalacsonyabb termékenységű régió 45, a legmagasabb 15%-kal maradt el.
Nemzetközi kitekintés
Az EU27_2020 országaiban 2001 és 2008 között jelentősen emelkedett a teljes termékenységi arányszám, 1,43-ról 1,57-re. A 2009 és 2016 közötti ingadozó időszakot 2017-től csökkenés követte, amelyet a 2021-es emelkedés tört meg. 2021-ben 1,53 volt a mutató értéke, a termékenységi szint 27%-kal elmaradt a reprodukciós szinttől. 2021-ben Máltán (1,13) és Spanyolországban (1,19) volt a legalacsonyabb. Magyarország a tagállamok sorában a 11. helyen áll, az uniós átlag feletti értékkel. Franciaországban (1,84), Csehországban (1,83) és Romániában (1,81) volt a legmagasabb az érték. Az egyes országok közötti különbségeket egyebek mellett a munkaerőpiaci sajátosságok, az eltérő szociális ellátórendszerek és a kulturális tényezők is befolyásolják.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.