Definíciók

Nagyivónak nevezzük azokat a nőket, akik a kérdezést megelőző héten összesen több mint 7, illetve azokat a férfiakat, akik több mint 14 egységnyi alkoholt fogyasztottak (a nők esetében az eltérő fiziológiai sajátosságok miatt kell kisebb határértékeket figyelembe venni). Egy ital/alkoholegység 1 korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 5 cl röviditalnak felel meg, azaz 1 dl sör 0,2 italnak, 1 dl bor 0,5 italnak és 1 cl rövidital 0,2 italnak számít. A szakirodalomban „binge drinkingnek” nevezett jelenség (egy alkalommal nagy mennyiségű alkohol fogyasztása) miatt nagyivónak nevezzük azokat is, akik egy-egy alkalommal 6 vagy annál több italt fogyasztanak. Mértékletes alkoholfogyasztó: legalább heti fogyasztó, de nem nagyivó. Alkoholt ritkán fogyasztó: hetinél ritkább gyakorisággal iszik.

Rohamivásról akkor beszélünk, ha egy személy egy alkalommal legalább 60 g tiszta alkoholt tartalmazó italt iszik.

Relevancia

A túlzott mértékű alkoholfogyasztás csaknem negyvenféle betegség kialakulásában játszhat szerepet. A nagyivás többek között jelentősen növeli a szájüreg-, a nyelőcső- és az emlőrák, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke, a májzsugorodás, a mentális és magatartásbeli zavarok, a gyomor- és bélrendszeri betegségek, az immunológiai rendellenességek, a csontrendszeri és izombetegségek, a nemzőszervek rendellenességeinek, illetve a születési rendellenességek gyakoriságát és a korai halálozások számát.

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia célként fogalmazza meg az egészségkockázatos magatartásformák arányának mérséklését. Az egyének elsődleges felelőssége az egészségtudatos magatartás, a kormányzás számára viszont az egészségre káros termékekkel kapcsolatos tájékoztatás, tiltás vagy adóztatás szolgálhat eszközként a lakosság egészségi állapotának javítására, hiszen ezzel csökkenteni lehet az alkoholos italok árversenybeli előnyeit.

Elemzés

Az önbevallásra épülő adatok szerint 2019-ben a felnőtt magyar lakosság 5,2%-a a nagyivók közé volt sorolható, 20% tartozott a mértékletes ivók, 46% az alkoholt ritkán fogyasztók, illetve 29% az absztinensek közé. A kérdőíves felmérés adatai alapján minden huszadik felnőtt (a férfiak 9,3 és a nők 1,5%-a) a nagyivók kategóriába került – társadalmi szinten ez 420 ezer főt jelentett. A nagyivás a felnőtt férfiak minden korosztályát hasonló mértékben érinti: a 18–34 évesek 9, a 35–64 évesek, illetve a 65 évesek és annál idősebbek esetében 10-10% a nagyivók aránya. A nők körében a korcsoportok közötti legnagyobb különbség nem a nagyivók, hanem az absztinensek arányában mutatkozott: míg a 18–34 év közöttiek 27, addig 65 évesek és annál idősebbek 53%-a egyáltalán nem fogyasztott alkoholt. Alkoholfogyasztás tekintetében sem a férfiaknál, sem a nőknél nem mutatkoznak markáns különbségek a régiók között.

Nemzetközi kitekintés

Az európai lakossági egészségfelmérés szerint 2019-ben a rohamivás gyakorisága tekintetében Magyarország az unióban átlagosnak tekinthető: a legalább heti egyszer nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók hazai aránya a 15 éves és annál idősebb lakosság körében az uniós átlaggal azonos (3,7%).

Az alkoholfogyasztás hatását vizsgálva azonban ennél kedvezőtlenebb a hazai helyzet (többek között a rendszeresen elfogyasztott alkoholos italok mennyiségétől és minőségétől, illetve az ellátórendszer beavatkozási potenciáljától függően). A WHO számításai szerint az alkoholfogyasztással összefüggő hazai standard halálozási ráta 2019-ben másfélszerese volt az Európai Unió átlagának (77,3 és 51,8). A huszonegy európai ország közül, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre áll 2019-es adat, hazánké a hatodik legmagasabb érték.

Ugyanakkor az alkoholfogyasztással összefüggő halálozás Magyarországon a kilencvenes évek eleje óta csökkenő tendenciát mutat. A százezer lakosra jutó, WHO által közzétett hazai standard halálozási ráta 1993-ban érte el a maximumát (247,4), 2000-ben 164,7, 2010-ben 108,8, 2018-ban pedig 78,7 volt a mutató értéke.