Definíciók
Az indikátor az örökerdő üzemmódban kezelt erdőterületek arányát mutatja az összes erdőterületen belül. Az örökerdő gazdálkodás a természetes folyamatokra épülő, folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok egyike. Lényege, hogy a fákat szálanként vagy kis csoportokban termelik ki, így véghasználati fakitermelés nem történik, az erdő tájképi megjelenése nem változik.
Relevancia
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia megfogalmazza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás feladata az erdei ökoszisztémák által nyújtott termékek és szolgáltatások (talaj-, ivóvízbázis-védelem, levegőtisztítás, szén-dioxid megkötése) hasznosítása úgy, hogy ezek hozama és minősége hosszú távon ne csökkenjen. Az örökerdő üzemmódú területeken a fenntarthatósági követelményeknek megfelelően a faanyag kitermelése kíméletes, nem veszélyezteti az erdők természetes megújulóképességét, ökológiai egységét. Az erdőállományok természetessége magas, így ellenállóbbak a klímaváltozással, az új kártevőkkel és az inváziós növényfajokkal szemben, mint a hagyományos művelésűek. Az örökerdőkre jellemző a vegyeskorúság, a változatos térszerkezet és fafajösszetétel, valamint a famatuzsálemek és a holtfák jelenléte, melyek növelik az élőhelyek változatosságát. A gazdálkodási mód hozzájárul a biodiverzitás védelméhez és az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások változatosságának biztosításához. Ennek tükrében a Nemzeti Biodiverzitás Stratégia, valamint a Nemzeti Erdőstratégia is célul tűzte ki a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódban művelt erdőterületek növelését.
Elemzés
2022-ben a hazai erdőterületek 1,7%-án 33 ezer hektáron folytattak örökerdő üzemmódú erdőgazdálkodást. Bár az örökerdők aránya ma még csekély a hagyományosan művelt erdőkhöz viszonyítva, kedvező, hogy területük 2005 óta tendenciájában bővült. Az örökerdő gazdálkodású területek nagysága az elmúlt bő másfél évtizedben több mint tízszeresére növekedett.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak.