Definíciók

Az egész életen át tartó tanulás mutatója a felvételt megelőző 4 hétben bármiféle (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben részt vevő 25–64 évesek azonos korú népességen belüli arányát jelzi.

Relevancia

Az egész életen át tartó tanulás indikátora a népesség tanulási, továbbképzési aktivitásáról ad képet. A fejlett piacgazdaságokban az oktatás, képzés egyre ritkábban fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével. A fenntartható társadalmakban a folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, a rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást. Az egyén egész életen át tartó tanulási folyamata a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez való alkalmazkodását szolgálja. Mindemellett átfog minden olyan tervszerű tanulási tevékenységet, amelynek célja ismeretek szerzése, illetve készségek és kompetenciák fejlesztése. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (2013) az egész életen át tartó tanulás ösztönzése mellett a fenntarthatóság értékeinek és gyakorlatának megjelenését is fontosnak tartja a tanulmányok teljes folyamatában.

Elemzés

Magyarországon 2000 és 2002 között a 25–64 éves népességen belül 3% körül alakult az oktatásban, képzésben részt vevők aránya, amely a 2003-as kiugrás után 2007-ig évi 4% körüli szinten stagnált, majd 2012-ig folyamatosan csökkent. A 2015-ben végrehajtott módszertani változtatás¹ a mutató értékében szinteltolódást eredményezett, ezért a 2014 utáni adatok a korábbiakkal csak korlátozottan összehasonlíthatók. 2016 és 2019 között az oktatásban, képzésben részt vevők aránya enyhén csökkenő tendenciát mutatott, majd 2020-ban – összefüggésben a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedésekkel – jelentősen visszaesett. A járvány első és második hullámának idején a személyes találkozások korlátozása miatt elmaradt – nagyrészt iskolarendszeren kívüli – képzéseket az online tér nyújtotta lehetőségek nem tudták ellensúlyozni. 2022-ben az oktatásban, képzésben részt vevők aránya a 25–64 éves népességen belül 2021-hez képest 2 százalékponttal 7,9%-ra növekedett.

2022-ben a nők 9,2%-a, a férfiak 6,7%-a vett részt oktatásban, képzésben, ami az elmúlt évek legnagyobb eltérését jelenti a nemek között.

A felnőttképzésben részt vevők aránya minden régióban nőtt az előző évhez képest. A Dél-Dunántúl régióban volt a legmagasabb (10,6%), ahol egy év alatt 5,7 százalékpontos növekedés történt. Országos átlag feletti értékkel rendelkezik Észak-Magyarország (8,5%), a Dél-Alföld (8,3%), Budapest (8,3%) és az Észak-Alföld (8,2%) is. Az elmúlt évhez képest növekedett a részvételi arány, de nem érte el az országos átlagot a Közép-Dunántúlon (7,0%), Pest régióban (6,8%) és a Nyugat-Dunántúlon (6,4%).

Nemzetközi kitekintés

A lakosság tanulási, továbbképzési aktivitása eltérő az unió tagállamaiban. A koronavírus-járvány és az ennek okán bevezetett korlátozások a tagországok túlnyomó többségében a felnőttoktatásban, képzésben való részvétel visszaesését eredményezték 2020-ban, 2021-re azonban visszaállt a korábbi évekre jellemző szintre. 2022-ben az unió 27 tagállamában átlagosan a 25–64 évesek 11,9%-a vett részt oktatásban, képzésben. A részvételi arány Svédországban volt a legmagasabb (36,2%), a közép- és kelet-európai tagállamokban a legalacsonyabb. Magyarország az utolsó harmadban foglal helyet. A nők oktatásban, képzésben való részvétele – csakúgy, mint hazánkban – közösségi szinten is meghaladja a férfiakét.