Definíciók
Az Eurostat meghatározása szerint a túlzsúfoltsági ráta: a túlzsúfolt háztartásban élők a lakosság százalékában. Túlzsúfolt háztartásban élőnek kell tekinteni egy személyt, ha a háztartás nem rendelkezik a minimális számú szobával. A minimális szobaszám meghatározása: egy szoba a háztartás számára; egy szoba páronként a háztartásban; egy szoba minden 18. életévét betöltött személy számára; egy szoba páronként a 12–17 év közötti, azonos nemű egyedülálló személyek számára; egy szoba minden 12–17 év közötti, az előző kategóriába nem tartozó személy számára; páronként egy szoba a 12 éven aluli gyermekeknek.
Relevancia
A lakhatási körülmények alakulása, ezen belül a szociális lakhatás, a hajléktalanság és az integráció kérdése rendkívül fontos eleme az uniós szociálpolitikai menetrendnek. Az Európai Unió alapjogi chartájának IV-34. cikke szerint „a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az unió – az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által lefektetett szabályokkal összhangban – elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2000-es nizzai ülésén megállapodás született az EU szegénység és társadalmi kirekesztés elleni stratégiájának közös célkitűzéseiről, amelyek közül kettő a lakhatással kapcsolatos. Az egyik „olyan szakpolitikák végrehajtása, amelyek célja, hogy mindenki számára biztosítsa a tisztességes és higiénikus lakhatást, és a helyi viszonyok figyelembevételével a rendes életvitelhez szükséges alapszolgáltatásokat (elektromos áram, víz, fűtés stb.)”. A másik pedig „olyan szakpolitikák bevezetése, amelyek célja a társadalmi kirekesztést eredményező, válságos élethelyzetek, például az eladósodás, az iskolából való eltanácsolás és a hajléktalanná válás elkerülése”. A lakhatási körülmények minőségének értékelésében az egyik legfontosabb szempont, hogy rendelkezésre áll-e elegendő hely a lakásban.
Elemzés
A túlzsúfoltsági mutató hazai számításában 2018-ban tértünk át az Európai Unió által meghatározott módszertanra. Ennek megfelelően 2018 óta lakóhelyiségnek tekintjük a konyhákat is, amennyiben területük meghaladja a 4 négyzetmétert, és étkezésre is használják. Így váltak összehasonlíthatóvá a magyar adatok a többi uniós országéval. Hazánkban 2010 óta folyamatosan csökken a túlzsúfolt lakásban élők aránya. 2022-ben tovább javult a mutató: az előző évi, 17,9-ről 17,0%-ra mérséklődött. Számottevő az eltérés a mutató értékében az egyes korcsoportok között. Egyezően az uniós tendenciával, 2022-ben is a legnagyobb arányban a 18 év alattiak közül éltek túlzsúfolt lakásban (31,9%), a legkisebb arányban pedig a 65 éves és annál idősebb korosztály tagjai (5,4%).
Nemzetközi kitekintés
2022-ben az EU27_2020 lakosságának 16,8%-a élt túlzsúfolt lakásban. A ráta Lettországban (41,7%) és Romániában (40,5%), volt a legmagasabb, Cipruson (2,2%), Máltán (2,8%) és Hollandiában (2,9%) pedig a legalacsonyabb.
STADAT-táblák
5.1.1.10.Túlzsúfolt lakásban élők arányaA kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.