Definíciók

Atipikusnak tekintjük a munkavégzés azon formáit, amelyek eltérnek a szokásostól. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben, határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként történő foglalkoztatás. A fenti definícióból kiindulva, jelen elemzésünkben atipikus foglalkoztatási formaként kezeljük a részmunkaidőben dolgozókat, akik önbevallás alapján részmunkaidőben dolgoznak.

Relevancia

Amennyiben az atipikus foglalkoztatási formák – a munkahelyteremtés és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett – az adott ország gazdaságszerkezeti sajátosságaihoz megfelelően igazodnak, akkor elősegíthetik a foglalkoztatottság és a versenyképesség együttes növelését, ezért több uniós kezdeményezés támogatja ezek elterjedését. A foglalkoztatottság növelését a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik fontos alapkövének tartják.

Elemzés

A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon nagyon alacsony. 2000 és 2007 között a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya alig változott, jellemzően 4% körül alakult. 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások. Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, amely 2012-re 7,1%-ra nőtt. 2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent, 2017-re 4,8%-ra mérséklődött. Ezt követően a részmunkaidős foglalkoztatás nem, vagy csak kismértékben nőtt egészen 2020-ig – ekkorra a mutató értéke 5,7%-ra emelkedett. A magasabb arány hátterében a járvány okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át.

A nők közül közel kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre. Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásai (gyermekgondozási ellátás) révén az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel. 2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya 6% alatt maradt, 2012-re 9,8%-ra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as, 8,2%-os csúcs után 2022-ben 1,2 százalékponttal csökkent.

Nemzetközi kitekintés

Az unióban a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek megfelelően 2021-ben szinte minden ötödik munkavállaló nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végzi. Magyarországon arányuk 5,4% volt. A részmunkaidős foglalkoztatás az összes tagországban a nőkre jellemző inkább; az EU27-ben ezer munkavállaló közül a nők körében 294, a férfiak esetében 91 tekinti munkáját részmunkaidősnek.