Definíciók
Vízbázis: vízkivételi művek által igénybe vett vagy arra kijelölt terület, illetőleg felszín alatti térrész és az onnan emberi fogyasztásra, illetve hasznosításra kitermelhető vízkészlet a meglévő vagy a tervezett vízbeszerző létesítményekkel együtt (1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról).
Sérülékeny vízbázis: az 50 éves elérési idejű védőidomnak felszíni metszete van.
Védőterület: az üzemelő vagy tervezett vízkivételi műveket (berendezéseket) körülvevő terület, amelyet a vízkivétel (ivó-, ásvány- vagy gyógyvíz) – mennyiségi, minőségi – védelme érdekében a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani. A védőterület általában körülveszi a vízkivételi műveket, de egyes esetekben azoktól elszakadva is megjelenhet, amely az előbbi cél elérése érdekében szükséges korlátozásokkal (tilalmakkal) hasznosítható (a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. [VII. 18.] számú kormányrendelet).
Szennyezettség: szennyező anyagnak a felszín alatti vízben vagy a földtani közegben terhelés, illetve szennyezés hatására kialakuló, szennyezettségi határértékeket meghaladó koncentrációja (a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. [VII. 21.] számú kormányrendelet).
A szennyezett területekkel veszélyeztetett ivóvízbázisok száma összivóvízbázisok arányában mutató a sérülékeny, illetve ismeretlen sérülékenységű üzemelő és távlati vízbázisok közül azoknak az aránya, amelyek a VGT3-vízbázis veszélyeztetettségi vizsgálata alapján érintettek szennyezett területtel, jelentős pontszerű ipari tevékenység okozta talaj- vagy talajvíz-szennyeződéssel, illetve amely vízbázisok termelőkútjában, monitoringkútjában megjelent szennyezés (2021: 6%).
Relevancia
2021. január 12-én hatályba lépett az új Ivóvíz Irányelv – az Európai Parlament és a Tanács az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 2020/2184 irányelve. Ez a víz biztonságosságának kockázatalapú megközelítését írja elő, amely a vízgyűjtő területtől a vízkivételi területen, a vízkezelésen, a víztároláson és -elosztáson át az ellátási lánc egészére kiterjed. A kockázatértékelés során olyan elemek vizsgálata is történik, melyek az ivóvízbázisok védelmét is szolgálják, illetve hozzájárulnak ahhoz. A szennyezett területek és ivóvízbázisok kapcsolatának vizsgálata a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv készítése során történik. Annak ciklusa 6 év, a különböző országok ezen vizsgálat során eltérő módszertant és értelmezést használnak
Elemzés
Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervének második felülvizsgálata (VGT3) mellékletben tartalmazza a felszíni és a felszín alatti üzemelő, tartalék, távlati, valamint üzemen kívüli ivóvízbázisokat. A jelenlegi nyilvántartásban minden státuszt figyelembe véve 2050 darab ivóvízbázis szerepel.
Hazai viszonylatban a szennyező anyagok közül legnagyobb gyakorisággal az alifás szénhidrogének (TPH) csoportja, majd a benzol és alkilbenzolok (BTEX) vegyületcsoport fordul elő, közel felét adva a felszín alatti vízben azonosított szennyező anyagoknak. Ezt követik a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) és a fémek (összes kioldható), félfémek csoportja. Ezután a szervetlen vegyületek és a halogénezett alifás szénhidrogének következnek a gyakorisági sorban.
A vízbázisok érintettsége szempontjából a szennyezett területek és a vízbázisok védőterületeinek egymáshoz való elhelyezkedési viszonya értékelhető. A szennyezett területek közel 98%-a nem érint vízbázist, azaz nem esik védőterületre.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak.