Definíciók
Az Európai Unió 2030-as stratégiájának kidolgozása során a szegénység számítása revízión esett át: az egységes szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát mérő uniós harmonizált mutató egyes részindikátorainak számítása módosult. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik az alábbi három dimenzió közül legalább egyben érintettek:
relatív jövedelmi szegénységi arány (olyan háztartásban élők aránya, ahol a nettó jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60%-át);
súlyos anyagi és szociális depriváció (olyan személyek aránya, akik meghatározott 13 tétel közül legalább 7-ben anyagi okból hiányt szenvednek);
nagyon alacsony munkaintenzitás (olyan háztartásban élők aránya, ahol a 18–64 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20%-át töltötték munkával).
Súlyos anyagi és szociális depriváció azon személyekre érvényes, akikre az alábbi tizenhárom problémából legalább hét jellemző:
- váratlan kiadások fedezetének hiánya;
- hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék;
- a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
- kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
- évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya;
- anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival;
- problémás az elhasználódott bútorok cseréje;
- elhasználódott ruhák;
- nem rendelkezik legalább két pár cipővel, amelyekből az egyik minden évszakban használható;
- hetente egy kisebb összeget nem tud magára költeni;
- nem tud rendszeresen részt venni fizetős szabadidős programokon;
- legalább havonta egyszer nem tudja vendégül látni rokonait, barátait, vagy elmenni velük vendéglátóhelyre;
- nem rendelkezik otthon interneteléréssel.
Relevancia
A fenntartható fejlődés fogalmától elválaszthatatlan az a követelmény, hogy a társadalom mindegyik rétege számára elérhetőek legyenek azok a javak és szolgáltatások, amelyek részét képezik egy átlagosan elfogadható életvitelnek. A fenntarthatóság megkérdőjeleződik, ha az előrejutás lehetősége csupán szelektív módon lehetséges, és léteznek olyan társadalmi csoportok, amelyek nem képesek fedezni alapvető szükségleteiket. A szegénység, illetve a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem az Európa, 2030 stratégiában is prioritásként szerepel. Ennek kidolgozásakor a minél pontosabb mérés elérése érdekében a súlyos anyagi depriváció korábban használt mutatóját is felülvizsgálták, a vizsgált tételeket 9-ről 13-ra bővítették. Azon személyekre vonatkozik a súlyos anyagi és szociális depriváció, akikre a 13 tételből legalább 7 jellemző. Az indikátor a szegénység elleni küzdelem egyik legfontosabb mérőszáma.
Elemzés
A mutatót 2015 óta méri az Európai Unió. Azóta Magyarországon markánsan javult a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya, ennek következtében egyre kisebb mértékű a hátrány az EU-átlaghoz képest. Míg 2015-ben a lakosság 24,1%-át, addig 2022-ben 9,1%-át érintette a súlyos anyagi és szociális depriváció. Korcsoportok szerint: hazánkban leginkább az 50–64 évesek csoportját veszélyezteti, míg a legkedvezőbb helyzetben 16–24 évesek vannak, körükben a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 6,8%-ot tett ki 2022-ben.
Nemzetközi kitekintés
Az Európai Unióban 2022-ben a lakosság 6,7%-a élt súlyos anyagi és szociális deprivációban. A legnagyobb arányban Romániában nélkülöztek, ahol a népesség 24,3%-a volt érintett, míg 2022-ben a legkedvezőbb helyzetben Szlovénia volt, ott mindössze 1,4% tartozott a súlyosan depriváltak közé.
A kiadvány adatai 2022. október 31-én rendelkezésre álló adatokat tartalmaznak, a frissebb adatokért kérjük, keressék fel a mutatóknál megjelölt STADAT-linkeket, a kézirat lezárását követő frissítések ott érhetők el.