Definíciók
Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának indikátora hét üvegházhatású gáz (CO2 – szén-dioxid, CH4 – metán, N2O – dinitrogén-oxid, HFC – fluorozott szénhidrogén, PFC – perfluor-karbon, SF6 – kén-hexafluorid, NF3 – nitrogén-trifluorid) kibocsátását mutatja, CO2-egyenértékre átszámolva. A különböző légszennyező anyagoknak eltérő a környezetre és a klímára gyakorolt hatásuk. Azért, hogy ezeket össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki a kibocsátásukat. Az indikátor nem tartalmazza a földhasználat, a földhasználat-változás és az erdőgazdálkodás (LULUCF) kibocsátását és megkötését, illetve a tengeri közlekedés kibocsátását és a biomasszából származó szén-dioxidot; a nemzetközi légi fuvarozás kibocsátását azonban igen. Az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás indikátora nem tartalmazza a LULUCF-kibocsátást és -megkötést, illetve a nemzetközi tengeri közlekedés kibocsátását és a biomasszából származó szén-dioxidot, de tartalmazza a nemzetközi légi fuvarozást és közvetett szén-dioxid kibocsátását. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szektorok szerinti indikátor nem tartalmazza a LULUCF-kibocsátást és -megkötést, valamint a biomasszából származó szén-dioxidot; a nemzetközi légi fuvarozás kibocsátását azonban igen. A közlekedés a közúti közlekedést, a vasúti közlekedést, a belvízi hajózást és a légi közlekedést tartalmazza.
Relevancia
A klímaváltozással kapcsolatban az egyik legfontosabb cselekvési terület az üvegházhatású gázok (röviden: ÜHG) kibocsátásának szabályozása. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint a környezeti eltartóképességet a gazdálkodás korlátjaként kell érvényesíteni. Az embert érő környezeti terhelések csökkentésére, a nem megújuló erőforrásokkal való takarékosabb bánásmódra van szükség. E célok csak a teljes társadalmat átfogó összefogással, az oktatás, a vállalkozások és a családok környezetbarát magatartásának elterjesztésével valósulhatnak meg. A környezeti terhelések csökkentésével párhuzamosan fel kell készülni az éghajlatváltozás káros hatásainak kivédésére is. Az ENSZ Fenntartható fejlődési céljai (SDG) közül a 13. számú a sürgős lépések megtétele a klímaváltozás és hatásainak leküzdésére, amelynek megvalósításánál alapvető fontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának számszerűsítése. Az európai klímarendelet keretet határoz meg az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekhez, és növeli az EU 2030-ra vonatkozó ambícióit azzal az új céllal, hogy a nettó ÜHG kibocsátását (az elnyelések levonása utáni kibocsátást) legalább 55%-kal csökkentse 1990-hez képest, és 2050-re elérje a karbonsemlegességet. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátáson belül egyre növekvő hányadot tesz ki a közlekedés az unióban és hazánkban egyaránt. Magyarországon a közlekedés és a hulladékkezelés kibocsátása 1985-höz képest nőtt, a többi vizsgált szektoré csökkent.
Elemzés
Magyarországon 1990-ről 2023-ra az összes ÜHG-kibocsátás 95 millió tonna CO2-ekvivalensről 55 millió tonnára csökkent. A vizsgált szektorok közül a közlekedés kivételével mindegyikben kisebb lett a kibocsátás.
2023-ban a meleg időjárás, a magas energiaárak és ezzel párhuzamosan nagyrészt a földgázfelhasználás jelentős visszaesése miatt 8,7%-kal csökkent az emisszió az egy évvel korábbihoz képest, ami a vizsgált időszak legalacsonyabb értéke. Az egy főre jutó magyarországi ÜHG-kibocsátás 1990 és 2023 között folyamatosan az uniós átlagérték alatt volt, 2023-ban annak 80%-át érte el 5,8 tonna/fő értékkel. A közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása 1991 és 1997 között alacsony szinten stagnált az 1990-es értékhez képest, a legmérsékeltebb 1993-ban volt, majd dinamikusan növekedett, elsősorban a bővülő gépjárműpark és a növekvő áruszállítási teljesítmények miatt. 2022-ben a mutató értéke 11%-kal nőtt, 2023-ban 6,3%-kal csökkent az előző évihez képest. Az utóbbi 3 évben a vizsgált szektorok közül a közlekedés vált a legjelentősebb kibocsátóvá. A közlekedés 1990-ben a teljes kibocsátás csupán 9,9%-át, 2023-ban már 27%-át adta. Ugyanebben az időszakban az unióban is jelentősen emelkedett a szektor részesedése az ÜHG-kibocsátásból, 15-ről 28%-ra.
Nemzetközi kitekintés
Magyarországon az emisszió az 1990-es szinthez képest 2023-ra 42%-kal csökkent, ami kedvezőbb, mint az EU-s átlag (–35%). A magyar értéknél a visegrádi országok (V4-ek) közül Lengyelország kevésbé (–26%), Csehország (–47%) és Szlovákia (–51%) jobban tudta csökkenteni kibocsátásait. A szomszédos országok közül Ausztria értéke a legkedvezőtlenebb (–11%), Romániáé a legkedvezőbb (–60%). Horvátország (–19%) és Szlovénia (–21%) mutatója kedvezőtlenebb, mint az uniós átlagérték. A V4-országok közül Lengyelországban több mint háromszorosára nőtt a közlekedési eredetű ÜHG-kibocsátás 1990 óta, amely az Európai Unióban a legrosszabb adat. Magyarországon ez az érték 60, Csehországban 75, Szlovákiában 55%-kal nőtt. A szomszédos országok közül Szlovéniában 94, Horvátországban 86, Romániában 70, Ausztriában 54%-kal emelkedett az indikátor értéke. 1990 és 2023 között a vizsgált országok kibocsátásai lényegesen meghaladták az Európai Unió átlagos növekedési ütemét (+26%).