Definíciók
A nonprofit szervezetek foglalkoztatottjainak számába tartozik az alapítványok (magán-, illetve köz- és vagyonkezelő alapítványok) és a társas nonprofit szervezetek (egyesületek, egyesülések, szövetségek, szakmai, munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, köztestületek, nonprofit gazdasági társaságok, nonprofit intézmények) foglalkoztatottjainak száma. Szervezeti jelleg szerint az összes nonprofit szervezet döntő többsége a klasszikus civil szektorba (magánalapítványok, egyesületek, szövetségek) tartozik, a maradék pedig a nonprofit vállalkozások (nonprofit gazdasági társaságok, köz- és vagyonkezelő alapítványok) és az érdekképviseletek (köztestületek, munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezetek) közé sorolható.
Relevancia
A nonprofit szektor humánerőforrásának jelentősége abban rejlik, hogy kiegészíti a versenyszféra munkaerő-keresletét és -kínálatát, elősegíti a szférában munkát vállalók hatékony foglalkoztatását az önkéntesség által, továbbá humánus munkafeltételeket biztosít, például a munkaidővel való gazdálkodás terén, ezáltal hozzájárulva a fenntartható foglalkoztatáshoz.
Elemzés
A klasszikus civil szervezetek (magán-, illetve köz- és vagyonkezelő alapítványok, egyesületek, szövetségek) humánerőforrása jelentősen eltér a nem klasszikus szervezeti formákhoz tartozó nonprofit vállalkozásokétól (nonprofit gazdasági társaságok, köz-és vagyonkezelő alapítványok) és az érdekképviseletekétől. Míg az utóbbiaknál a humánerőforrás 94%-át a fizetett munkaerő teszi ki, és az önkéntesség csekély mértékben jellemző, addig a civil szervezetek munkaerőigényének 29%-át az önkéntes tevékenység biztosítja. A klasszikus civil szervezeteknél a saját alkalmazottak aránya a szektorátlaghoz viszonyítva kisebb volt, de önkéntesek, tagok nagyobb számban vettek részt a működésben, ami a finanszírozási források szűkösségére vezethető vissza. A nonprofit gazdasági társaságoknál éppen fordított volt a helyzet, esetükben a saját alkalmazottak foglalkoztatása a gyakoribb, és többnyire önkéntesek bevonása nélkül működtek. Mindez azt is jelenti, hogy az alapítványok és az egyesületek működéséhez és fenntarthatóságához – az amúgy szintén fontos pénzügyi támogatások mellett – elengedhetetlen ez a döntően ideirányuló „időadomány”.