Definíciók
A közműves ivóvíz minőségét a víziközmű-szolgáltatók és a népegészségügyi hatóság az 5/2023 (I. 12.) kormányrendeletben meghatározott gyakorisággal ellenőrzi. A vizsgálatok eredményeit a víziközmű-szolgáltatók és a hatósági laboratóriumok negyedévente feltöltik az online ivóvízminőségi adatbázisba (Humán Felhasználású Vizek Informatikai Rendszere, HUMVI). Az országos vízminőségi értékelések alapját a hatóságilag ellenőrzött és jóhagyott adatok képezik. Arzénszennyezettség által érintett település alatt azon településeket értjük, ahol a rendelkezésre álló vízminőségi adatok jellemző értéke (középérték, medián) az adott évben meghaladta a 10 µg/l határtértéket.
Relevancia
Az ivóvíz minősége fontos egészséget befolyásoló tényező. Magyarországon kémiai szempontból évtizedeken át a geológiai eredetű szennyezők (elsősorban az arzén, kisebb mértékben a bór, a fluorid és az ammónium) jelentették a legnagyobb problémát az ivóvízben. Az arzén mind az egészségkockázat, mind az érintett települések számát tekintve kiemelkedő jelentőségű. A szervetlen arzénvegyületeket bizonyítottan humán karcinogénként tartják nyilván. Epidemiológiai vizsgálatok a hosszú időn át fogyasztott, nagy arzénkoncentrációjú ivóvíz esetén egyértelmű összefüggést mutattak ki az arzénbevitel és egyes rákos megbetegedések (különösen a bőrrák, nagyobb koncentrációk esetén a tüdő-, a vese-, és a hólyagrák) kockázatának növekedése között. Az ivóvíz arzénkoncentrációjára vonatkozó – egészségkockázaton alapuló – hazai és európai uniós határérték 10 µg/l.
Elemzés
Magyarország uniós csatlakozásáig a megengedett arzénkoncentráció jóval magasabb, 50 µg/l volt. 2004-ben még több mint 400 településen haladta meg a mért érték a jelenlegi 10 µg/l-es határértéket, ami akkoriban közel egymillió lakost érintett. Átmeneti mentesség alapján 2012 végéig 343 település térhetett el az előírásoktól, 2013-tól azonban már mindenhol egységesen 10 µg/l lett a határérték. A 2007 óta zajló Ivóvízminőség-javító Program keretében az arzén, a bór, a fluorid, a nitrit vagy az ammónium miatt kifogásolt ivóvízű települések a KEOP 1.3.0 és 7.1, majd 2016-tól a KEHOP 2.1 forrásaira pályázhattak. E projekt jelentős előrelépést eredményezett a szolgáltatott ivóvíz minőségében. A pályázatok előrehaladásával és befejezésével 2016–2017-ben az érintett települések és lakosok száma jelentősen csökkent: 2016-ban mintegy 140 ezer fő, 2017-ben kb. 50 ezer fő fogyasztott nagy arzéntartalmú ivóvizet. 2019-re a korábban arzén, bór vagy fluorid miatt kifogásolt ivóvízű települések többségén befejeződött az ivóvízminőség-javító beruházás. 2020–2021-ben már csak 9 olyan település, illetve településrész volt (35 ezer lakossal), ahol az arzén koncentrációja meghaladta a határértéket. 2022-ben technológiai probléma miatt 10-re nőtt azon települések (és közel 40 ezerre az érintett lakosok) száma, ahol a szolgáltatott víz arzéntartalma túllépte a határértéket. Ezek a települések kivétel nélkül Csongrád-Csanád vármegyében találhatók. 2023-ban 33 706 fő, 2024-ben 34 958 lakos volt érintett. 2024-ben 12 településen volt határérték feletti az ivóvíz arzénszennyezettsége, a legtöbb ezek közül a Makói járásban található. A probléma megszűntetéséhez további ivóvízminőség-javító programokra van szükség. Ahol még folynak az ivóvízminőség-javító munkálatok, a lakosok számára átmeneti vízellátást biztosítanak, általában konténeres arzénmentesítő technológia telepítésével, így egészséges ivóvízhez jutnak.
Nemzetközi kitekintés
Az ivóvíz arzéntartalma a legtöbb esetben természetes, geológiai eredetű, és a földkéregben gyakran megtalálható elem. Az arzén tipikus koncentrációja a felszíni vizekben általában 1–2 µg/l vagy az alatt van, felszín alatti vizek esetében ez akár több nagyságrenddel is nagyobb lehet. Magasabb arzénkoncentrációra azon térségekben lehet számítani, ahol a lassú áramlású rétegvíz geológiailag fiatal üledékeken szűrődik át, valamint a fokozott geotermikus aktivitású területek közelében. Az ivóvíz arzéntartalma tehát elsősorban azokban az országokban jelent problémát, ahol az ivóvízbázis jelentős részét ilyen felszín alatti vízbázisok biztosítják. Európában elsősorban a közép-európai országok érintettek, Magyarország mellett Csehország, Románia, Szerbia, Szlovákia, valamint Olaszország. Hazánk számára az Európai Unió a csatlakozást követően kétszer 3 év átmeneti eltérést (derogációt) biztosított az arzénhatárértéknek való megfelelés alól, majd a nem teljesítés miatt 2016-ban kötelezettségszegési eljárást indított. Az ivóvízminőség javításáról, az előrehaladásról Magyarország rendszeresen, félévente jelentést tesz az Európai Unió felé.