Definíciók
Eltartottsági ráta: a gyermek (0–14 éves) és az idős (65 éves és annál idősebb) népesség a 15–64 éves népesség százalékában. A gyermeknépesség eltartottsági rátája: a gyermeknépesség (0–14 éves) a 15–64 éves népesség százalékában. Az idős népesség eltartottsági rátája: az idős népesség (65 éves és annál idősebb) a 15–64 éves népesség százalékában. Öregedési index: az idős népesség (65 éves és annál idősebb) a gyermeknépesség (0–14 éves) százalékában.
Relevancia
Az eltartottsági mutatók a népesség korösszetételében történt változások legfontosabb indikátorai. Értéküket hosszabb távon a gyermekvállalás és a halandóság alakulása, valamint a nemzetközi vándorlás befolyásolja. Az eltartottsági ráta történelmi változásának általános trendje, hogy a gyermekvállalás mérséklődésének hatására a kezdeti magas szintről előbb csökken, majd az életkor kitolódása miatt emelkedik. Utóbbi folyamat különösen erőteljesen bontakozik ki manapság a fejlett országokban, ami a társadalmak elé rendkívül komoly, hosszú távú kihívásokat állít. Az eltartottsági ráta értékét alapvetően befolyásolja, hogy kiket tekintünk aktív korúaknak. Napjaink tendenciája az aktív kor alsó és felső határának emelkedése – előbbi az oktatás különböző szintjein eltöltött idő meghosszabbodása, utóbbi a javuló életkilátások miatt. Az életút belső arányainak megőrzése elengedhetetlen a népességfejlődés fenntarthatóságához. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint a népesség csökkenésének mérséklésére elsősorban a családokat és a gyermekvállalást támogató intézkedések kialakítása szolgálhat. Ilyen többek között a stabil és kiszámítható családtámogatási rendszer vagy a gyermekeket nevelők munkával kapcsolatos jogszabályi védelme.
Elemzés
Az eltartottsági ráták számításánál három főbb korcsoportot emelhetünk ki: a gyermekkorúakat (0–14 évesek), a felnőtt- vagy aktív korúakat (15–64 évesek) és az időskorúakat (65 évesek és annál idősebbek). Ezek egymáshoz viszonyított aránya jól mutatja a társadalom elöregedését, az egyes korcsoportok függőségi viszonyait, és előrevetíti a változások társadalmi-gazdasági hatásait. Magyarországon 1990 elején az eltartottsági ráta 51,0% volt, ezer aktív (15–64 éves) korúra 510 nem aktív (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) korú személy jutott. Azóta a legalacsonyabb arányt (45,2%) 2007-ben figyelhettük meg. Az eltartottsági ráta értéke azóta folyamatosan emelkedett, 2025-re elérte az 54,4%-ot, ez az előrejelzések szerint a következő évtizedben kismértékben tovább fog nőni. Az emelkedés várhatóan a 2040-es évek első felében lesz a legjelentősebb, azonban a 2060-as évek elején megállhat majd a növekedés. A népesség-előrejelzés közepes változata szerint 2075-ben várhatóan 69,7% lesz az eltartottsági ráta értéke, azaz ezer aktív korúra (15–64 éves) 697 eltartott (14 éves és annál fiatalabb, valamint 65 éves és annál idősebb) juthat. A gyermekkorúak aránya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, melynek üteme az 1990-es években felgyorsult. 1990-ben még a népesség 20,5%-a volt gyermekkorú, 2012-ben már csak 14,5%-a, és ez az arány hosszú ideig változatlan maradt, míg 2025-re 14,3%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan az időskorúak aránya folyamatosan emelkedett, 1990 és 2025 között 13,2-ről 20,9%-ra nőtt. A népesség öregedési folyamatát mutatja, hogy 2006 óta már több az idős-, mint a gyermekkorú. Az aktív korú népesség aránya 1990 és 2007 között 66,2-ről 68,9%-ra emelkedett, azóta viszont folyamatosan csökkent (2025. január 1-jén 64,8% volt). Az aktív és az inaktív korúak arányának kedvező irányú átmeneti változását a 2000-es évek közepén alapvetően az okozta, hogy az 1970-es évek közepén született, nagy létszámú nemzedék ekkorra már munkaképes korba lépett, miközben az 1950-es évek közepén született, ugyancsak népes generáció még aktív korban volt. Ezzel párhuzamosan a születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az időskorúaké nőtt. Napjainkra az 1950-es évek második felében születettek nagy létszámú korcsoportjai elérték a 65 év feletti kort, ezért ugrásszerűen emelkedett az időskorúak száma, ez pedig növekvő terhet jelent a csökkenő számú aktív korú népességnek. A népesség összetételét szemlélteti a nők és a férfiak számát életkor szerint ábrázoló úgynevezett korfa.
Nemzetközi kitekintés
2024-ben az Európai Unióban a 14 évesek és annál fiatalabbak, valamint a 65 évesek és annál idősebbek függőségi arányát kifejező eltartottsági ráta elérte az 56,8%-ot. A legnagyobb értékek Franciaországban (ahol a kiemelkedő termékenységhez magas várható élettartam párosul) és a skandináv országokban tapasztalhatók. Az átlagosnál magasabb még az eltartottsági ráta Bulgáriában, Horvátországban és a balti országok közül Lettországban, valamint a déli országok közül Portugáliában és Olaszországban. Utóbbiakban és Bulgáriában a legmagasabb az időskorúak aránya az EU-ban. Bulgária, Horvátország és Portugália esetében a termékenység is az uniós átlag feletti. Két aktív korúra egy eltartottnál kevesebb jut Máltán, Luxemburgban és Cipruson. Szintén alacsony az eltartottsági ráta Spanyolországban, Ausztriában, Szlovákiában és Írországban. Magyarország 54,2%-os értékével az alacsonyabb eltartottsági rátájú országok közé tartozik, ennek oka elsősorban az európai átlagtól elmaradó várható élettartam és az alacsony születésszám.