Definíciók

A nemzetközi árversenyképesség egy ország külgazdaságában az árakból – keresleti oldalról közelítve költségekből – adódó nemzetközi piaci előnyét vagy hátrányát mutatja elsődleges versenytársaival szemben. Ennek megítélését a reál effektív árfolyam (Real Effective Exchange Rate – REER) szolgálja, amelynek az itt használt számítási módja a nominál effektív árfolyam (Nominal Effective Exchange Rate – NEER) fogyasztóiár-indexszel történő deflálása. A NEER 42 kereskedelmi partnerország (EU27_2020, Ausztrália, Brazília, Dél-Korea, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Hong Kong, Japán, Kanada, Kína, Mexikó, Norvégia, Oroszország, Svájc, Törökország és Új-Zéland) valutáiból képez egy kereskedelmi intenzitástól függően súlyozott kosarat, és ennek árfolyamát veti össze a vizsgált ország valutájával. Amennyiben az index értéke csökken, akkor javul az adott ország versenyképessége, mivel az export olcsóbbá válik, az import pedig drágul, pozitív irányba billentve a fizetési mérleget. A valuta nominális árfolyamváltozása azonban csak egy aspektus a versenyképességben, ezért van szükség a NEER fogyasztóiár-indexszel történő korrekciójára. Amennyiben egy nominális árfolyam-leértékelődést növekvő infláció kísér a kereskedelmi partnereknél, vagy közben belföldön emelkednek a költségek, az a hazai és külföldi termékek azonos valutában kifejezett árát változatlanul fogja hagyni, ezért szükséges ezeket is figyelembe venni.

Relevancia

A nemzetközi árversenyképesség a fenntarthatóság indikátorai közül elsősorban a gazdasági erőforrások mutatóinak alakulására van hatással: közvetlenül befolyásolja a külkereskedelmi kapcsolatok alakulását, közvetetten a GDP változását. A fenntartható nemzetierőforrás-gazdálkodás pedig, amellett, hogy az aktuális generációk számára magasabb színvonalú életet biztosít és ellenállóbbá teszi a nemzetgazdaságot a regionális vagy globális, környezeti vagy gazdasági válságok ellen, hozzájárul a gazdaság hosszú távú versenyképességéhez is.

Elemzés

Magyarországon 1995 és 2008 között (a 2006-os, átmeneti csökkenés mellett) a REER-index jelentősen, 54%-kal nőtt. 2008 után hazánk árversenyképessége számottevően javult a forint jelentős mértékű árfolyamgyengülése miatt, mivel fizetőeszközünknek a vizsgált 42 országgal szembeni valutaárfolyama (NEER) 2008 és 2014 között közel 16%-kal gyengült. 2014 és 2019 között a reál effektív árfolyamindex értéke egy szűk sávban ingadozott. 2020-ban a REER-index (88,2) 3,6%-kal csökkent az előző évihez viszonyítva, vagyis az ország árversenyképessége kissé javult. Ez a fogyasztóiár-index emelkedése és a forint árfolyamának leértékelődése mellett következett be. Hazánk REER-indexe rövid távon, 2017 óta összességében csökkent, valamint az uniós átlagnál (EU27_2020) kisebb, vagyis hazánk árversenyképessége nemcsak javult, hanem az EU-átlagnál kedvezőbb is.

Nemzetközi kitekintés

Hazánk árversenyképesség-indexe – 2010. évi bázison számolva – a 2010-es években jellemzően közel hasonló szinten mozog, mint az uniós átlag.

2010-hez képest a REER-index legnagyobb mértékben az orosz piachoz erősen kötődő balti államok körében növekedett. E három uniós tagország árversenyképességét jelentősen rontotta a 2014-ben kezdődött rubelleértékelődés. 2010 óta a legszámottevőbben hazánk mellett Svédország és Írország árversenyképessége javult. Utóbbi esetében 2015-ig a 2010. évi szinthez viszonyított jelentős munkaerőköltség-csökkenés történt.

A legtöbb uniós tagország árversenyképessége – elsősorban az eurót használóké – 2010 és 2015 között összességében javult, ezt követően romlott. Ezt részben az euró árfolyamának alakulása okozta: a közös fizetőeszköz 2010 és 2015 között – a dél-európai országok adósságválságával összefüggésben – számottevően leértékelődött az amerikai dollárral és az angol fonttal szemben. A REER-index rövid távú alakulását illetően azt látjuk, hogy 2020-ban négy tagállam kivételével a többi uniós tagországban romlott az árversenyképesség szintje a 2017. évihez képest.