Definíciók
A foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők mutatója az adott népességcsoporton belül azok arányát mutatja, akik olyan háztartásban élnek, amelynek egyetlen tagja sem foglalkoztatott1 (vagyis minden háztartástag vagy gazdaságilag inaktív, vagy munkanélküli). A mutató számításánál az ILO módszertanának megfelelően nem vesszük figyelembe azokat a háztartásokat, amelyekben kizárólag 18–24 éves diákok élnek.
Relevancia
A foglalkoztatott nélküli háztartásokban élők kilátásai kedvezőtlenek, a kirekesztődés kockázata nagy. Az érintett társadalmi csoportokban nagyobb az esélye a hátrányok átörökítésének, a fenntarthatóság szempontjából elkerülendő szegénység újratermelődésének.
Elemzés
A 2000-es évek első felében a vizsgált (0–59 éves) népesség több mint egytizede élt olyan háztartásban, amelynek egyetlen tagja sem volt foglalkoztatott2, vagyis megélhetése biztosítására munkából származó jövedelem nem állt rendelkezésre. A korábbi évek stagnáló, enyhén csökkenő tendenciáját 2008-ban megtörte a nemzetközi pénzügyi válság, ill. annak reálgazdasági következményei, és ezek hatására jelentősen emelkedett mind a 18–59 éves felnőttek, mind pedig a 0–17 éves gyermekek érintettsége: a felnőttek körében 2009–2010-ben érte el a legmagasabb értéket (13%), míg a gyermekek esetében 2011-ben (15%). 2012-től a munkaerőpiaci folyamatok kedvező alakulása következtében folyamatos javulás tapasztalható. Kezdetben elsősorban a közfoglalkoztatás játszott szerepet a mutató javulásában, később már az elsődleges munkaerőpiacon bekövetkezett változások is hozzájárultak a csökkenéshez. A kedvező tendenciát 2020-ban a Covid19-járvány ugyan megszakította, de releváns változást sem a gyermekek, sem pedig a felnőttek körében nem idézett elő. 2020-ban a felnőttek 5,4, a gyermekek 5,3%-a élt foglalkoztatott nélküli háztartásban, miközben egy évvel korábban 5,1, illetve 5,0%-uk.
A nők és a férfiak érintettségében markáns különbségek ugyan nem mutatkoznak, de a nők arányszámai rendre meghaladják a férfiakéit. A két nemet jellemző értékek közelítenek egymáshoz, az ezredforduló közeli kb. 2 százalékpontos különbség 2020-ra 0,1 százalékpontosra csökkent.
Területi vonatkozásban jelentősek a különbségek. A legkedvezőtlenebb mutatóval rendelkező Észak-Magyarországon a válság körüli években megközelítette, 2012-ben meg is haladta a 30%-ot azoknak a 18 éven aluli gyermekeknek az aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol nem volt egyetlen foglalkoztatott sem. Nagyrészt a közfoglalkoztatás kiterjesztésének köszönhetően 2017-re ez az arány a felére csökkent, ennek ellenére a területi egyenlőtlenségek továbbra is látványosak. A jelenséget azonban nemcsak a foglalkoztatottság területi különbségei, hanem a háztartások eltérő demográfiai jellemzői is befolyásolják. A munkaerőpiaci szempontból hagyományosan jobb adottságokkal jellemezhető Budapest és Pest, valamint Nyugat- és Közép-Dunántúl régiókban az arány 5% alatti – Budapest régióban csupán, 2,0% –, miközben azokban a térségekben, ahol a munkához jutás esélye kedvezőtlenebb, és a családokban átlagosan több gyermeket nevelnek, ennek többszöröse. A legkedvezőtlenebb mutatóval rendelkező régióban, Észak-Magyarországon a 18 éven aluliak 9,9%-a élt foglalkoztatott nélküli háztartásban 2020-ban.
Nemzetközi kitekintés
A világjárvány egyik hatása, hogy a munkahelyek elvesztése miatt az uniós tagországok nagyobb részében nőtt a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya. 2020-ban az EU27 átlaga a 18–59 évesek körében 9,2, a 18 év alatti gyerekeknél 9,0% volt, 0,4, illetve 0,3 százalékponttal több, mint egy évvel korábban. 2020-ban Magyarországon – az uniós szinten összehasonlítható, régi módszertan szerinti adatok alapján – a 18–59 évesek 5,6, a 18 év alattiak 5,9%-a élt foglalkoztatott nélküli háztartásban, ami 0,1, illetve 0,3 százalékponttal volt több, mint 2019-ben. 2020-ban Magyarországon a 18–59 évesek körében 3,6, a 18 év alattiaknál pedig 3,1 százalékponttal volt alacsonyabb a foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya, mint az EU27 átlagában. Ezzel a 18 év alattiak körében a nyolcadik, a 18–59 évesek esetén a negyedik legjobb helyet foglaltuk el az uniós rangsorban.